Aszkézis:

 

Ősidőktől fogva, valamennyi vallás, szekta, szellemi irányzat és iskola az aszkézisre helyezte a legnagyobb súlyt. Kelet némely irányzatában az aszkézis megszállottsággá vált, mely mivel a túlzás a természeti törvényekkel ellentétes, sokszoros károkat okozott. A test leigázása alapvetően ugyanolyan egyoldalú, mintha az ember testének egyik részét fejlesztené,, és a másikat elhanyagolná. Ha az aszkézis, mondjuk diéta (böjt) formájában úgy szolgál a testnek, hogy különböző salakoktól és tisztátalan anyagoktól megszabadítja vagy megszünteti, illetve kiküszöböli a betegségeket és a diszharmóniát, akkor az aszkézis létjogosult gyakorlat, de mindenki óvakodjon a túlzásoktól.

   Ha valaki nehéz fizikai munkát végez, akkor esztelenség volna az elengedhetetlenül szükséges anyagokat elvonni testétől, csak azért, mert egyébként jógával és misztikával foglalkozik. Ilyen melléfogások súlyos egészségromláshoz vezetnek.

   A vegetarianizmus, amennyiben nem eszközként szolgál, például mint a test salakmentesítője, akkor a szellemi előmenetelhez és fejlődéséhez nem feltétlenül fontos. A hústól vagy egyéb állati termékektől való időleges tartózkodás csak meghatározott mágikus műveletek előkészületeként, és akkor is csak egy bizonyos időtartamra vannak előírva. Ugyanez érvényes a nemi élettől való megtartóztatásra is.

   Az az eszme, hogy egy állat húsának magunkhoz vétele által állati tulajdonságokat is átveszünk, együgyű és egy olyan eszmeáramlattól származik, amely nem ismeri a tökéletes őstörvényeket. A mágus ilyen nézeteket nem méltat figyelemre. A mágikus-misztikus fejlődéshez a mágusnak csupán mértéktartónak kell lenni evésben és ivásban, és józan életet kell élnie. Pontos előírásokat itt nem lehet meghatározni, mert a mágikus életmód mindenkinél egyéni. Mindenki maga tudja, mi jó neki és mi árt, és szent kötelessége mindenütt vigyázni az egyensúlyra. Három féle aszkézis van: 1. szellemi vagy mentál; 2. lelki vagy asztrál; 3. testi vagy anyagi. Az első a gondolatfejlesztést fegyelmezi, a második a lélek nemesítése a szenvedélyek és ösztönök uralása által, a harmadik a test harmonizálása mértékletes és természetes életmód mellett. E három aszkézis nélkül, melyeket egy időben és párhuzamosan kell fejleszteni, valódi mágikus felemelkedés elképzelhetetlen. A három fajtából egyiket sem szabad elhanyagolni, egyiket sem szabad előnyben részesíteni, hacsak nem akarunk egyoldalú fejlődést. A megvalósítás módszerére még rámutatok a gyakorlati részben.

   Mielőtt az elméleti részt befejezném, mely az elméleti alapot mutatja, mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy ez nem csupán elolvasandó, hanem igen intenzív gondolkodás és meditálás által, mindenkinek szellemi tulajdonává kell válnia. A leendő beavatott eljut a felismeréshez, hogy az elemek munkája a különböző síkokon és szférákban, az élet előfeltétele. Láthatjuk, hogy mind a kicsiben, mind a nagyban, tehát a mikro- és makrokozmoszban, az időlegesben és a bégtelenben, erők dolgoznak és hatnak. Ebből a szemszögből nézve halál a szó legszorosabb értelmében nincs, hanem minden tovább él, átváltozik és tökéletesedik az őstörvény szerint. A mágus ezért nem fél a haláltól, mert a fizikai halál csak egy átmenet egy sokkal finomabb szférába, az asztrál síkra, onnan pedig a szellemi síkra és így tovább. Nem fog hinni mennyországban, pokolban. Ebben az elképzelésben különböző vallások papjai kapaszkodnak, hogy a hívőket bűvöletbe tartsák. Az ő erkölcsi prédikációik idézik elő a pokoltól és a tisztítótűztől való félelmet, az erkölcsös és jó embernek pedig a mennyek országát ígérik. Az átlagember számára, amennyiben vallásos érzelmű, ebből a szemléletből jó, hogy legalább a pokoltól való félelmében fog arra törekedni, hogy jó maradjon.

   A mágus számára az erkölcsi törvények arra jók, hogy lelkét és szellemét megnemesítsék. Csak egy megnemesedett lélekben tudnak az univerzális törvények hatni, különösképpen akkor, ha a test, lélek és szellem egyenlően iskolázottak és kifejlettek.