Az asztrál sík:

 

Gyakran, mint a negyedik dimenziót említik. Nem a négy elemből áll, hanem az Akasha elvnek – tehát mindannak, ami eddig az anyagi világban történt, éppen történik és történni fog, és aminek eredete, rendje és élettartama van – egy bizonyos sűrűségi foga. Mint már mondottuk, az Akasha, a legfinomabb formában, az általunk ismert ÉTHER, amelyben többek között az elektromos és magnetikus rezgések születnek. A változatok – fény, hang, szín, ritmus – szférája is és ezzel minden megalkotott eredetét tudja. Mivel az Akasha minden lét őseredete, természetesen minden megtalálja benne a visszatükröződést, azaz minden létezés és történés múltját, jelenét és jövőjét. Ezért látjuk az asztrál síkon az örökkévaló kiáradását, aminek sem kezdete, sem vége nincsen, tehát idő és tér nélküli. A beavatott, aki ezen a síkon kiigazodik, mindent megtalál, lejesen mindegy, hogy múltról, jelenről vagy jövőről van-e szó. A felfogás határa csak tökéletessége fokától függ.

   Az asztrál síkot a legtöbb vallás túlvilágnak nevezi. A beavatott előtt azonban világos, hogy sem innenső, sem túlsó világ sincsen, és ezért nem fél a haláltól sem, mivel ez a fogalom számára ismeretlen. Ha az asztrál matrica, mely az összekötő szövet az anyagi és az asztráltest között, hirtelen szakadás vagy az elemek romboló munkája által feloldódik, akkor következik be az, amit általában halálnak nevezünk: átmenet a földi életből az asztrál létbe. A beavatott nem ismer semmilyen halálfélelmet, mert tudja, hogy nem a bizonytalanba megy. Az elemek uralása által képes az asztrál matrica meglazítására, és ezzel elő tudja mozdítani az asztráltest spontán elválását a földi buroktól. Ilyen módon asztráltestével képes a legtávolabbi vidékeket felkeresni, a legkülönbözőbb síkokon tud tartózkodni és sok más hasonlót. Ebben lel magyarázatra, hogy elbeszélésekben némely szentet ugyanazon időben különböző helyen láttak, mégpedig úgy, hogy ott tevékenyek is voltak.

   Az asztrál síknak különböző fajtájú lakói vannak. Mindenekelőtt a földi életből eltávozottak, akik szellemi érettségüknek megfelelő sűrűségi fokán tartózkodnak, mely szinteket a különböző vallások mennyországnak vagy pokolnak neveznek. Ezek azonban a beavatott számára csak képletesen értendők. Minél tökéletesebb, nemesebb és tisztább egy lény, az asztrál síknak annál tisztább és finomabb sűrűségi fokán tartózkodik. Asztrálteste fokozatosan addig oldódik fel, amíg az asztrál sík azonos rezgésű területére nem jut. Ez pedig szoros összefüggésben áll az illető lény érettségével és szellemi tökéletességével.

   Ezen kívül még sok lény lakja az asztrál síkot, melyek közül csak néhány fajtát említek meg. Ilyenek például az elementárok, amelyek aszerint, hogy melyik elemrezgés bennük az uralkodó, csak egyetlen vagy kevés tulajdonsággal rendelkező lények. Ezek ugyanolyan elemrezgés által léteznek, mint az emberek és ezek a rezgések is az asztrál síkra jutnak. Vannak közöttük olyanok, amelyek már bizonyos fokú intelligenciát értek el. Segítségüket veszik igénybe mágusok, hogy az alacsony erőkkel önző céljaiknak hódoljanak. A lények egy másik fajtája az úgynevezett lárvák. Ezek nem valóságos lények, csak formák, melyek az asztrál sík legalacsonyabb fokán az állatias világ szenvedélyeiből táplálkoznak. Önfenntartó ösztönük olyan emberek közelébe viszi őket, akik szenvedélyei nekik megfelelnek. Céljuk, hogy az emberben szunnyadó szenvedélyeket felkeltsék és táplálják. Ha sikerül nekik az embert a számukra kedves szenvedélyek iránt elragadni, úgy táplálkoznak, eltartják magukat és megerősödnek abból a kisugárzásból, melyet ezek a szenvedélyek az emberben előidéznek. Egy sok szenvedéllyel megterhelt ember, asztrál síkja legalsó szféráikban ezeknek a lárváknak egész hadosztályait hordozza. Nagy harcot kell velük folytatni, és a mágia területén az elemek uralása tárgyában jelentős részt foglalnak el. Erről közelebbit az introspekcióról szóló részben. Vannak még ezen kívül elementálok és olyan lárvák, melyeket mágikus – mesterséges úton hozhattak létre. Erről bővebben szintén a könyv gyakorlati részében találunk.

   Még egy lényfajtáról nem szabad megfeledkezni, mellyel a beavatottnak az asztrál síkon dolga lesz, és ezek a négy tiszta elem lényei. A TŰZ elemben Salamandrának, a LEVEGŐ elemben Sylpheknek hívják, a VÍZ elemben Nixe vagy Udine a nevük, és a FÖLD elemben a Gnómok. Ezek a lények úgyszólván illusztrálják az összeköttetést az asztrál síkkal. Az Elemek mágiája című fejeztben leírjuk, hogyan lehet az ilyen lényekkel összeköttetést teremteni, hogyan lehet őket uralni, mi mindent lehet elérni általuk.

   Megemlíthető még egy sor lény, mint például Satyrok, erdei Tündérek, vízi Manók és a többi. Bármennyire meseszerűen hangzik, mindez az asztrál síkon valóság. A beavatott tisztán látó szeme megláthatja őket, fel tudja venni velük a kapcsolatot, ami által minden kétely eloszlik létezésük felöl. Azért kell a beavatandónak kellő érettséget elérnie, hogy vizsgálódni tudjon, és úgy mondhasson ítéletet.