Valóság:

 

Hagyjuk el most a mikrokozmoszt, tehát az embert az ő földi, asztrál és mentál szféráival és forduljunk más kérdések felé, melyeknek megoldása szintén a beavatottra vár. Mindenekelőtt az igazság kérdéséről van szó. Számtalan bölcselkedő sokféleképpen foglalkozott már ezzel a kérdéssel, és ez a feladat vár még mireánk is.

   Csak olyan igazságokat veszünk itt elő, amelyeket pontosan ismerünk. Az igazság az egyes emberek megismerésétől függ. Mivel azonban nem mindannyian rendelkezünk egy és ugyanazon megismeréssel, ezért az igazság problémáját nem általánosíthatjuk. Mindenki saját szempontjából nézve, és feltéve, hogy őszinte a szándéka, érettsége és tudása szerint saját igazsággal bír. Abszolút igazságról csak az beszélhet, aki a makro- és mikrokozmosz abszolút törvényeit ismeri és uralja. A teljes igazság aspektusait bizonyosan mindenki el fogja ismerni. Senki sem fog kételkedni abban, hogy élet, akarat emlékezőtehetség és értelem van. Egyetlen beavatott sem fogja saját igazát ráerőszakolni valakire, aki nem elég érett. Az illető ugyanis ismételten csak a saját szemszögéből fogja ezt elbírálni. Ezért céltalan volna beavatatlanokkal magasabb igazságokról beszélni, kivéve, ha olyan emberekről van szó, akik magasabb igazságok felé törekszenek, és ezek iránt érdeklődni kezdenek.  Minden más profanizáció (megszentségtelenítés) volna és mágikus szempontból helytelen. Mindenki gondoljon a kereszténység nagy mesterének szavaira: „Ne dobjatok gyöngyszemeket a disznók elé”.

   Az igazsághoz tartozik az a képesség is, ami helyesen meg tudja különböztetni egymástól a tudást és a bölcsességet. A tudás az emberi lét minden területén az értelem és emlékezőtehetség érettségétől, felfogóképességétől és intelligenciától függ, tekintet nélkül arra, hogy tudásunkat olvasás, átadás vagy egyéb tapasztalat által tudtuk gyarapítani.       

   Tudás és bölcsesség között ég és föld a különbség. Sokkal könnyebb tudást, mint bölcsességet elérni. A bölcsesség a legkevésbé sem függ a tudástól, annak ellenére, hogy bizonyos fokig azonosak egymással. A bölcsesség forrása Istenben nyugszik, tehát az ok-elvben (Akashában), tehát az anyagi, asztrál és mentál világ minden területén. Ezért a bölcsesség nem az értelemtől és az emlékezőtehetségtől, hanem az egyén személyiségének érettségétől, tisztaságától és tökéletességétől függ. A bölcsességet az én bizonyos fejletségi fokának is lehet tekinteni. Ennek következtében a megismerés számunkra nem csak az értelem, hanem – és különösképpen – intuíció vagy inspiráció által adódik. A bölcsesség fokát tehát az ember fejlettségi szintje határozza meg. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a tudást el kell hanyagolnunk, ellenkezőleg: tudás és bölcsesség kéz a kézben járnak. Ezért fog a beavatott ügyelni arra, hogy mind tudásban, mind bölcsességben felemelkedjen, mert a megismerésben egyik sem kulloghat a másik után.

   Ha a megismerésben tudás és bölcsesség egyenlő lépést tartanak, úgy a beavatottnak megadatott a lehetőség a mikro- és makrokozmosz valamennyi törvényét két pólus szerint, tehát nem csak a bölcsesség szemszögéből, hanem az intellektus szerint is felfogni, felismerni és saját fejlődéséhez, felemelkedéséhez alkalmazni.

   A fő kulcsot, a Tetragramma, avagy a négypólusú mágnes titkát már minden síkon megismertük. Mivel ez univerzális kulcs, ezért minden problémára, minden törvényre, minden igazságra alkalmazható, ha a beavatott helyesen tudja használni. Az idők folyamán, mialatt fejlődése kibontakozik, és magát a hermetikus tudományban tökéletesíti, e kulcsnak még további aspektusait fogja megismerni, és azokat, mint változatlan törvényeket lesz kénytelen elismerni. Nem fog a sötétben tapogatózni, hanem fényt fog tartani a kezében, mellyel minden bizonytalanságot és homály áttör.

   E rövid magyarázat elegendő lesz a beavatott számára, hogy tudja, hogyan viszonyuljon az igazság problémájához.