Elemek tudatos létesítése:

 

Ellentétben a gondolatokkal, melyek formáikkal a mentál vagy szellemvilágot lakják, léteznek ELEMENTÁL lények, melyek rendelkeznek bizonyos fokú intelligenciával, és tudatosan alkotta meg őket egy mágus. Ilyen elementálok meghatározott feladatok elvégzésére képesek a mentál síkon, ezért ezeket a mágus engedelmes szolgáinak lehet tekinteni, aki egész sereg ilyen szolgát tud alkotni, aszerint, hogy milyen célt akar elérni. Az úgynevezett elementál-mágiában, elementálok alkotásával, a mágus a mentál szférában mindent elérhet. Az elementálok által például a mágus tetszés szerint befolyásolhatja egy idegen ember gondolatait; erősítheti vagy gyengítheti valaki szellemi és intellektuális erejét; saját magát és másokat képes megóvni idegen befolyások ellen; ellenségeskedést barátsággá tud változtatni és fordítva, barátságot ellenségeskedéssé; kedvező atmoszférát tud teremteni az emberekkel való érintkezés terén; saját akarata alá tudja vonni bármelyik emberi szellemet, mely nem eléggé fejlett és nem szilárd akaratú. Az üzletember növelni tudja vevőkörét, és még sok másban tesznek az elementálok jó szolgálatot. A mágus azonban mindig a jót, a nemeset, az önzetlen motívumot fogja szem előtt tartani, amennyiben a mágikus érettség legmagasabb fokozatait is el akarja érni. Az elementálok létrehozásának gyakorlata nagyon egyszerű, a mágus képzelőerejétől függ, csupán a következő szabályokat kell szem előtt tartani:

   1. Az elementáloknak megfelelő formát kell adni, mégpedig a szerint a feladat szerint, melyet végeztetni akarunk vele. A formát erős imaginációval kell képezni.

   2. A forma, az úgynevezett edény – egy tetszés szerinti – nevet kell, hogy kapjon. Minden, ami van, akár formával, akár forma nélkül, névvel rendelkezik; aminek nincs neve, az nem létezik.

   3. Az elementálba akarat és képzelőerő által be kell vésni a feladatot, a hatalmi parancsot, tehát azt, hogy milyen hatást hivatott kiváltani. Be kell tartani a jelen idejű felszólító módot, amint azt a tudatalatti tudatról szóló fejezetben már felvázoltuk.

   4. Az elementálnak be kell vésni léte határait, tekintet nélkül arra, hogy hosszú vagy rövid idejű elementálról van szó.

   Ezt a négy alapszabály feltétlenül be kell tartani, ha az elementálokkal sikeresen akarunk dolgozni. Egy gyakorlattal fogom mindezt érthetőbbé tenni.

   Gondoljuk el például, hogy a mágusnak szándékában áll egy elementálon keresztül megerősíteni valakinek valamelyik intellektuális tulajdonságát. Ezért a következőképpen fog eljárni. Elképzel egy fénytengert, melynek fényanyagából egy nagy gömböt alkot, azt képzelőerejével mind jobban összesűríti, amíg 30 – 50 cm nagyságú gömb lesz. A fénygömb egy naphoz lesz hasonló, amit a mágus szilárd meggyőződéssel telít azzal a kívánsággal, ami az óhajtott mentális képességet fokozza. Ilyenek lehetnek az emlékező tehetség, beszédkészség, és a többi. Amint a mágus ezt a mentális napot megalkotta, megfelelő nevet ad neki. Továbbá, meghatározza az időt, ameddig ez a golyó az illető ember mentál szférájában tevékenykedni hivatott. Például: „Addig hass a mentál szférában, amíg a gördülékeny beszéd megszokássá nem válik!” Az időtartam meghatározása után a mágus kiadja a parancsot, hogy az elvégzett feladata után az elementál ismét feloldódjon a fénytengerben. Ezzel, mágikusan kifejezve, az elementál születése és halála meghatározást nyert, hasonlóan ahhoz, ahogy egy ember vagy más élőlény sorsával történik. Mivel egy elementál nem ismer sem időt, sem teret, ezt az időmeghatározást az illető ember mentál vagy gondolat szférájába kell irányítani. Az elküldés egészen hirtelen történik, mintha elszakítanánk egy köteléket az elementál és köztünk. Azonnal más dolgok felé fordulunk, és nem gondolunk többé az éppen elküldött elementálra. A leszakítást ez elhárító gesztussal is lehet kísérni, mint ahogyan születése pillanatát is meghatározott gesztussal kísértük. Mindezt a tanulóra bízzuk, aki ezen a fejlettségi fokon már ilyen és hasonló feladatokat maga is tud szabni magának. Az ilyen elementál, minél inkább elszakad a mágustól, vagyis minél kevesebbet gondol rá a mágus, annál jobban hat önállóan az illető ember mentál szférájában. Az elementált néha-néha visszahívva, tanácsos újra telíteni, újabb fénytorlasszal dinamizálni, majd ismét visszaküldeni. Ha az elementál elvégezte a rábízott feladatot, magától feloldódik a fénytengerben. Ez a példa elég ahhoz, hogy a mágusnak irányvonalat adjon elementál alkotásához. Az itt leírt gyakorlatot a beavatottak gyakran alkalmazzák alacsonyabb szinten álló tanuló ösztönzésére és erősítésére.

   Forduljunk most egy másik, némileg hasonló téma felé, amely az úgynevezett LÁRVÁK-kal ismertet meg bennünket.

   Az elementál és a lárva között az a különbség, hogy amíg az elementált a mágus tudatosan alkotja meg, a lárvák akaratlanul, erős indulatok által jönnek létre a mentál szférában. Teljesen mindegy, milyen fajtájú indulatok ezek. Minél erősebb az indulat, annál több mentál anyagot veszít az ember, és annál erősebb, életképesebb és sűrűbb lesz egy ilyen lárva, különösen akkor, ha ugyanaz a pszichikai indulat rendszeresen és gyakran ismétlődik. Ez az akaratlan lárvaképződés a mentál szférában minden embernél előfordul, fiatal vagy öreg, intelligens vagy buta, akár képzett mágikusan, akár nem, tekintet nélkül arra is, hogy tud róla az illető, vagy nem. Ha az indulat megszűnik, mert az azt okozó jelenségnek már nem tulajdonítunk figyelmet, sem jelentőséget, a lárva magától elmúlik, teljesen feloldódik, eltűnik. Ezek szerint a pszichikai indulatok által a mentál szférában állandó lárvaszületés és pusztulás megy végbe – minden ember mentális anyagának számlájára. Az ilyen pszichikai indulatok okozói különbözők lehetnek. Rendszerint félelem, gond, ijedség, gyűlölet, fukarság és hasonlók okozzák. A forma, amelyet egy lárva felvesz, attól a pszichikai októl függ, mely előidézte, és amely mindig szimbolikus. Aki a szimbolikában kissé jártas, tiszta képet tud magának alkotni erről. A lárvák, a mentál szféra e nem kívánatos lakói mágikusan képzetlen ember által nem láthatók, de léteznek, és egy jól iskolázott mágus észreveszi őket a mentál síkon. Érzékeny és impulzív személyeknél, akár mágikusan iskolázottak, akár nem, a lárvák létrejötte könnyebb és hatásosabb. Ilyen személyek mind egészségileg, mind szellemi tekintetben ártanak saját maguknak, és magukkal rántanak más, könnyen befolyásolható személyeket is. Minden tömegpszichózis ebben leli magyarázatát. Hogy egy ilyen alapokon működő tömegpszichózis milyen méreteket ölthet, azt nem kell közelebbről leírni.

   Látható, hogy egy lárva annál erősebb, minél inkább visszatérünk a pszichikai felindultság okához, és minél nagyobb figyelmet szentelünk annak. Ha egy lárva nagyon megsűrűsödött, mind több önfenntartási ösztönnel rendelkezik, és élettartamát minden eszközzel igyekszik meghosszabbítani. Ezért minden alkalommal felbújtja az ember szellemét, hogy figyelmét az indulat okára irányítva, azt azután újjá élessze. Egy ilyen jól feltáplált lárva érzékeny és izgékony embernél sorsdöntővé válhat. Elmezavar, üldözési mánia vagy hasonlók lehetnek következményei. Milyen sok ember él abban a téves hitben. Hogy fekete mágus üldözi, a valóságban azonban saját képzeletük, jobban mondva lárváik áldozatai, melyeket ők hoztak létre. Szokás szerint az ilyen emberek erre akkor jönnek rá, mikor testi hüvelyüket levetik. Valóban mágikusan üldözött egyének egészen csekély számban fordulnak elő. Csak a múlt sok ártatlan áldozatára kell gondolni, akik az inkvizíció által fejezték be életüket. Bár az emberiség széles rétegei számára bizonyos fajta előny, hogy az idők folyamán mind kevésbé hittek a szellemi törvényekben, azonban anélkül, hogy a dolgot fontolóra vették volna, és a felsőbb törvényeket megvizsgálták volna, a gyermeket a fürdővízzel együtt kiöntötték.

   A mágus most belátja, hogy mindjárt a gyakorlati rész kezdetén miért az introspekció, a gondolatellenőrzés és a gondolaturalás fontosságára helyeztük a fő súlyt. Ha ugyanis kiképzése folyamán a mágus gondolatait nem tudná akaratának alávetni, lárvákat képezhetne, melyek előbb-utóbb veszedelmet hoznának számára.

   A továbbiakban a mentál szféra lényeinek újabb, éspedig a SÉMÁK csoportját írom le. Ahogy a lárva egyszer vagy többször megismétlődő felindulás által, a motívumnak megfelelő formát ölt, ugyanígy a séma is – tekintet nélkül a motívumra – a kép ismételt felidézése által erősödik, kel életre és sűrűsödik, sőt, oly erőre kap, hogy befolyását nem csupán a mentál vagy az asztrál síkon, hanem magán az anyagi síkon is érezteti. Lássunk két markáns példát!

   Vannak emberek, akiknek velük született tulajdonságuk a sötét tekintet, vagy egyfajta démonikus arcvonás és ezért külsőre egy fekete mágus benyomását keltik anélkül, hogy talán a legkisebb sejtelmük is volna valamely szellemtudományról vagy a mágiáról. Az is előfordulhat, hogy – teljesen akaratlanul – még különösen is viselkedik. Mármost elegendő, ha egy lobbanékony, könnyen befolyásolható, beképzelésre hajlamos személy egy ilyen típusú emberrel üzleti vagy más irányú kapcsolatba lép. Kísérleti személyünk, nevezzük őt így, azonnal ellenszenvet fog érezni a másik iránt. Első gondolata lesz, hogy fekete mágussal van dolga. Mindenesetre nem éppen jót fog gondolni róla, és ezzel már meg is tette az első lépést az önbefolyásolás felé. Kísérleti személyünket hosszabb-rövidebb időn belül kisebb hétköznapi természetű kellemetlenségek fogják érni. Ezeknek okait nem fogja elfogulatlanul kikutatni, hanem egyszerűen a típusember rovására írja. Mármost a fegyelme élénkebb lesz, emberünk elkezdi magát figyelgetni és a „Típusember” képe mind élesebbé válik. Üldöztetve fogja érezni magát, miközben a Típusember szemei mind szikrázóbban jelennek meg álmaiban, képe mind elevenebb lesz, esetleg már nappal is felötlik, míg végül „nyilvánvalóvá válik” az általa történő, szoros üldözés. Eleven képzelőerő mellett a kép annyira megsűrűsödhet, hogy más, érzékeny személyek által is láthatóvá válik. Kísérleti személyünk üldözöttnek érzi magát, és miközben a képet állandóan maga előtt látja, keresi a segítséget, imádkozik és elkövet mindent, csakhogy elhárítsa a befolyást. Idegösszeroppanást szenved, esetleg elmezavarodottá lesz, míg vagy öngyilkossággal, vagy az ideggyógyintézetben végzi. A SÉMA elvégezte feladatát. Milyen nagy az ijedség, ha egy ilyen szellem, a Típusemberé, a mentál szférában arról értesül, hogy mágikus öngyilkosságot idézett elő. Micsoda keserű csalódás! Típusemberünknek természetesen minderről halvány sejtelme sincs, a történtekben ő csak eszköz volt. Arca, viselkedése csak a forma volt, a sablon, séma, mely után kísérleti személyünk megalkotta az őt megsemmisítő lény egy számát, ahogyan ezt nevezik, és annak esett áldozatául. Az ilyen, és hasonló szomorú példák sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk: az egyik esetben gyorsabbak, kíméletlenebbek, a másikban lassúbbak, lopakodóbbak, alattomosabbak. Ha azonban egy ilyen „üldözött” személynek meg mernénk mondani az igazat, akkor semmi körülmények között sem hinné el, mert egy séma mindig a legfurfangosabb módon igyekszik áldozatát megtartani. Nehéz feladat előtt áll a mágus, aki a séma alattomos játékát átlátja, ha az Isteni Gondviselés hozzá vezéreli az ilyen üldözött lényt. Meg kell győznie az áldozatot, más irányba terelni, más gondolatmenetet adni számára. Néha, különösen, ha az áldozat teljesen a séma bűvkörébe jutott, a beavatottnak nagyon erőteljesen kell közbeavatkozni, hogy az egyensúly ismét helyreállhasson.

   A másik, hasonló menetű példában csupán a motívum más.

   Itt egy EROS-SÉMÁ-ról van szó. Az ilyenek megszületését, ha a születés szót itt egyáltalán alkalmazni lehet, egy arc, egy élő személy szép teste vagy csak képe, egy akt, egy pornográf kép vagy hasonló segíti elő, ami az érzéki vágyat, a nemi ösztönt izgatja, mindegy, hogy nőről vagy férfiről van-e szó. Ha a szerelmes személynek nincs módjában vágyát személyesen kielégíteni, mind nagyobb és hevesebb lesz a vágy, és egy ilyen séma annál erősebb lesz, mivel éppenséggel vágygondolatokból táplálkozik. Minél jobban védekezik az elragadott egyén az ilyen kielégítetlen szellem ellen, annál tolakodóbbá válik a séma. Kezdetben az álmokban jelentkezik, s áldozatával a legszebb szerelmi érzéseket élteti át. Később, a nemi ösztönöket izgatva, hagyja magán az álomban a nemi aktust elvégezni. Az ezáltal keletkező pollúciók hozzásegítik a sémát ahhoz, hogy mind sűrűbbé váljon, mind befolyásosabban hasson az áldozatra. A sperma koncentrált életerő, amit a séma, mint egy vámpír szív magába. Itt nem az anyagi magról van szó, hanem a magban lévő esszenciális életerőről. Az áldozat elveszti akaraterejét, elveszti a lába alól a talajt, és az eros-séma lassanként teljesen uralomra kerül. Ha az ilyen áldozathoz a sors nem kegyes, hogy idejekorán megfelelően felvilágosítsa, és kárpótlást nyújtson, vagy más irányba vezérelje, akkor a séma mind veszélyesebb hatásformákat fog felvenni. Az ember megzavarodik, étvágytalanság fokozódik, idegei túlfeszülnek, és más ehhez hasonlók. A kielégítetlen szenvedély által a séma annyira megsűrűsödhet, hogy egyenesen testi formát ölthet, áldozatát önkielégítéshez és más nemi kicsapongáshoz vezeti. Áldozatok ezrei lesznek kielégítetlen szerelem, kielégítetlen szenvedélyek által – öngyilkosság útján – az eros-séma áldozatai. Ez élénken emlékeztet a középkor megtörtént eseményeire, az Incubus-szal (férfi szerelmi démon) és Succubus-szal (női szerelmi démon) és az azokkal kapcsolatos boszorkányperekre. Valóban veszedelmes szórakozás!

   E példák kapcsán a mágus megfigyelhette a séma hatásmódját, sőt ilyen sémákat saját maga is képezhet, de mindenesetre annak a veszélynek teszi ki magát, hogy azok előbb-utóbb befolyásolják, majd elhatalmasodnak felette. Immár ismeri a folyamat normális menetét, továbbá a tudatos képzést mágikus szempontból nézve, de nem fogja ezeket gyakorolni is. Mindig gondol a mágikus mondásra, mely szerint: „A szeretet törvény, a szerelem azonban az akarat alatt áll!”

   Még egy téma maradt, és az a FANTOMOK témája.

   A fantomok elhunytak életre kelt képzeletformái. Erre a témára különös figyelmet kell fordítani, hogy sok tévedést elkerüljünk, és mindenki megkülönböztesse a pelyvát a búzától. Ha egy ember leveti testi hüvelyét, azonnal a negyedik aggregát állapotba (az anyag egyik megjelenési formája) kerül, amit általában túlvilágnak neveznek. Ahogy a hal nem élhet víz nélkül, anyag nélkül nem lehetséges, hogy egy lény a mi háromdimenziós, anyagi világunkban tevékenykedjen. Ugyanez érvényes azokra, akik a túlvilágra távoztak. Az élők által megalkotott képeket nevezzük fantomoknak. Dicséret, tisztelet, gyász, a halottakra való emlékezés imaginált képei által a halottakat mintázó rémalakok meglehetősen hosszú élettartamúak. A fantomoknak ez a fajtája jelenik meg a spiritiszták szellemidézésein. A kísértetek és csalószellemek sem egyebek, mint fantomok, melyek – mint a sémák esetében is – a hátramaradottak rájuk irányított figyelme által léteznek, abból táplálkoznak és sűrűsödnek. Ezt a legjobban arról lehet megállapítani, hogy ugyanazon időben, különböző helyeken lehet megidézni egyazon szellemet, amely egy időben minden helyen, meg is nyilatkozik az úgynevezett médiumnak. Ez nem más, mint az illető halott fantomjának megnyilatkozása, mivel fantomokat százával lehet alkotni. Nagyon sajnálatos, hogy ezeket a rémlátomásokat a spiritiszta médiumok a valóságos elhunytnak tartják. Sok visszaélés, csalás és önbecsapás történt, éppen a spiritizmus terén. Megfigyelhető, hogy az egyik médiumnak egy nagy vezér, egy másiknak egy művész, amott egy szent, máshol meg egy fáraó, és nyomban ismét egy angyal közeledik. E hatalmas önámítás miatt nem lehet csodálkozni azon, hogy a éppen ez a tudásterület tudja a legtöbb ellenséget és gúnyolódót felmutatni. Ha egy ilyen fantom ekkora önfenntartó ösztönnel rendelkezik, érthető, hogy a médium vagy egy egész közösség vámpírjává fejlődhet, és ez által a közvetlen környezet végzetévé válhat.

   Ezzel nem mondottuk azt, hogy egy igazi mágus, aki a negyedik aggregát állapotot, tehát az Akasha elvet uralja, ne tudna egy elhunyttal vagy egy nem megtestesült intelligenciával érintkezésbe lépni. A gyakorlatot a mediális írásban már kifejtettem. Egy mágus ezen kívül képes az imagináció segítségével bármilyen formát, például házat megalkotni, azt a negyedik aggregát állapotba helyezni, és kívánt, valóságos lényt kérni vagy megparancsolni neki, hogy a formát elfoglalja, és magát kifelé megnyilvánítsa. Ez a gyakorlat a nekromantia vagy bűvölő mágia területére tartozik, és az általános ismert spiritizmushoz semmi köze. Az igazi mágia ezt a gyakorlatot csak rendkívüli esetben alkalmazza, és nem idéz lényt abból a szférából, mert azt, amit számára egy ilyen lény a negyedik aggregát állapotról elmondhatna vagy elvégezhetne, azt a mágus már maga is tudja, illetve képes megtenni.