Mágikus lélekiskolázás (VII.):

 

Egészen különös téma, amellyel ezen a fokozaton foglalkozni fogunk, mely az elemekre vonatkozóan érinti az asztrális érzékek fejlődését. Az eddigi összes gyakorlattal iskolázott asztrál érzékek további különleges képzést igényelnek, főleg olyan esetben, ha valamely adottságunk gyengébb. Minden ember más és más képességekkel van felruházva, ezért indokolt, hogy itt olyan gyakorlatokat ismertessek, amelyek segítségével, a mágus könnyen és gyorsan képes kifejleszteni az asztráltest érzékeit.

   A mágikus szellemiskolázás hatodik fokozatán a tanuló megtanulta szellemét tudatosítani, és szellemként, asztrál és anyagi testen keresztül cselekedni. Ehhez kapcsolódóan az egyik legérdekesebb kérdést, a tisztánlátást fogom kifejteni. Számtalan könyv látott már napvilágot erre vonatkozóan, de akárhány került is ezek közül a kezembe, a gyakorlati mágia tekintetében egyik sem volt megfelelő. Ezért kétszeresen időszerű a tisztánlátás beható tanulmányozása.

   Tisztánlátás alatt az időn és téren át való látást, illetve, ahogyan a népnyelv nevezi, a „második arcot” értjük: múlt, jelen, jövő, vagy holtak és hasonlók látását. Pszichológiailag és más szempontból nézve is nagyon kevés szerző írta le ezt a képességet, ezért kell feladatunknak tekinteni a tisztánlátás pontos megismerését.

   Első fajtája a született tisztánlátási adottság, amelyet a személy előző testet öltéséből hozott át mostani életébe, vagy az a láthatatlan világban vált tulajdonává. A tisztánlátásnak ez a fajtája a legjobb, de ilyennek csak kevés ember örülhet. Aki született tisztánlátó, e képességet minden különös hozzáadás nélkül oly erőssé fejlesztheti, hogy azt gyakorlatban is azonnal alkalmazni tudja. A tisztánlátás egy másik fajtája a szellem spontán elemeltolódása által lép fel, és mint ilyen, patológiai jelenségnek tekinthető. Tisztánlátást idézhetnek elő betegségekből származó megrázkódtatások is. Ez általában olyan embereknél nyilvánul meg, akik gutaütés, idegösszeroppanás vagy más fizikai vagy pszichikai okból elvesztik az egyensúlyt, és ennek kísérőjelenségeként, bizonyos fajtájú, széles skálán változó erősségű tisztánlátás jut felszínre. A mágus számára ez a fajta tisztánlátás semmi esetre sem kívánatos, mivel az ilyen előbb-utóbb teljes összeroppanáshoz vezet, és nem csupán e képesség, hanem az egészség romlását is magával hozná, sőt az egyén idő előtti végét okozná. Az ilyen tisztánlátók még akkor is nagyon sajnálatra méltók, ha tisztánlátói sikereik tüneményesek. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akikben, esetleges mediális adottságuknál fogva, a tisztánlátás képességét más lény idézte elő. A gyakorlati mágus számára ez a fajta tisztánlátás sem ajánlatos, mivel az ilyen személyek általában elmebetegekként szokták befejezni. Nagyon sokan, akik vezetés nélkül foglalkoztak a spiritizmus különböző problémáival, ennek köszönhetik áldatlan állapotukat, függetlenül attól, hogy komoly tanulmányozás, kíváncsiság, vagy más okok motiválták őket. Az előidézett tisztánlátás egy további, szintén ebbe a csoportba tartozó fajtája, melyet kábítószer (ópium, hasis, mescalin, peyotl, soma és a többi) erőszakkal idéz elő. Ez iránt a mágus szintén nem fog érdeklődést tanúsítani, mivel ez ilyen szerek megszokásához vezet, és megbénítja, rombolja az erkölcsi és szellemi alapelveket, az akaratot és az idegi erőket. Kelet sok ilyen esetet ismer, és gyakori a civilizált, nyugati államokban is.

   Bár a mágus adott a lehetőség, hogy a tisztánlátás és egyéb természetfeletti jelenségek létezése felöl így vagy úgy meggyőződjön, ameddig a szükséges érettséget nem érte el, éppen a kábítószer a sebezhető pont, mert gyakran nem marad a puszta megismerésnél, hanem megszokásává lesz. Így ugyanabba az állapotba kerül, amelyben az érintettek szenvednek. Ezért sem érintek ebben a műben olyan módszereket, melyek az itt említett eszközök használatára kísérthetnének, hanem azokra a módszerekre mutatok rá, melyek automatikusan hívják elő a szellemi érettségnek megfelelő tisztánlátást. Azt, ami a magasabb fejlettség kísérőjelenségének tekinthető.

   A tisztánlátás egy további fajtája éppen a szem tevékenységének kiiktatása vagy átmeneti megbénítása által jön létre. A legtöbb könyv, a tisztánlátást valamilyen tárgy, egy mágikus tükör, kristálygömb vagy drágakő fixírozása által tanítja. Ez, bár jó, nem minden ember számára alkalmas. Ezek a tárgyak csak mint segédeszközök, és csakis iskolázott mágus kezében alkalmasak a tisztánlátás fejlesztésére, de nem szabad a tisztánlátást a nervus opticus (látóideg) befolyásolása által előidézni. Mágikus szempontból nézve egyetlen segédeszköz sem alkalmas a tisztánlátás adottságát előidézni, legyen az mégúgy dicsért és gondosan elkészített is. A tisztánlátó képesség ugyanis egyrészt adottság, másrészt pszichikai, valamint asztrális fejletségtől ér érettségtől függ.

   A további fejezetek, melyekben fluidkondenzátorok előállításáról fogok írni, mágikus tükör és egyéb segédeszközök előállítását is tartalmazni fogják. Tanulmányozásuk során a mágus ne tévessze szem elöl, hogy minden itt felsorolt segédeszköz csupán kiegészítő, nem pedig maga a tényező, amely előidézi a kívánt eseményt, az igazi tisztánlátást.

   Végül, a tisztánlátás egy fajtája az érzékek módszeres fejlesztése által, a helyes mágikus fejlődés kísérőjelenségként lép fel. Elhatároztam e műben egy titkos mágikus módszer felvázolását, melyet eddig egyetlen könyv sem említett meg, pedig mind hermetikus szempontból, mind az elemek analógiatörvénye szempontjából különösen fontos a gyakorlat számára.

   Ez pedig az asztrális érzékek fejlesztésének gyakorlata.