Mágikus testiskolázás (VII.):

 

Ha a mágus úgy uralja az elemek kivetítését, hogy minden elemet magából vagy közvetlenül az univerzumból maga elé tud idézni, akkor tetszés szerint képes mind saját maga, mind mások számára elementárokat alkotni, és azokat hasznosítani. Lényeket alkot magának, melyek nem csupán a mentális, hanem az asztrális és az anyagi síkon is hűségesen szolgálják, aszerint hogy azokat mentálisan, asztrálisan vagy anyagilag sűrítette meg. A gondolatformák vagy elementálok tudatos alkotásáról már írtam. A különbség egy elementál és egy elementár között az, hogy az elementál egy tudatos gondolatforma alapján, a mágus képzelete és akarata által képződik, és többnyire a mentál vagy gondolatsíkon hat a mágus vagy mások számára; egy elementár ellenben sokkal áthatóbb és kifinomultabb, mivel több elemből jön létre.

   Az elementár tulajdonképpeni megalkotásáról, valamint arról, hogy a mágus e műveleteknél mihez tartsa magát, a következőkben a lehető legkimerítőbb felvilágosítással fogok szolgálni. Az eddigi iskolázásokból fakadó intuíció segíteni fog a mágusnak, hogy saját céljai szerint egyéni gyakorlatokat állítson össze magának. Az elementárok létrehozásának ismerete által a mágus kezébe olyan hatalmi kulcs kerül, melynek segítségével a mentál, asztrál és anyagi síkon mindent elérhet. Etika fejlettsége a biztosíték rá, hogy mégsem merészelne rossz célokra elementárokat alkotni. Mindig szem előtt kell tartania, hogy cselekedeteiért nem a létrehozott elementár, hanem a létrehozó mágus viseli a felelőseget. Az elementárok a mágus kezében engedelmes eszközök, vakon követik akaratát és teljesítik kívánságait, tekintet nélkül arra, hogy szándékai jók vagy rosszak.

   Ahogy általában nem lehet egy asztalostól jó pék-munkát várni, úgy nem lehet egy meghatározott célra megalkotott elementártól más feladat teljesítését várni, mint amire megalkották. Ne adjunk egy elementárnak egynél több feladatot, mert akkor sem az egyiket, sem a másikat nem végzi el jól. Továbbá, mindig tekintettel kell lenni az elemek analógiájára. Az elementár formájára vonatkozóan a mágus képzeletét semmi sem korlátozza, intuíciója szerint szabadon meghatározhatja és megválaszthatja a formát. Kerüljük el azonban, hogy olyan élő vagy elhunyt emberekről vegyünk mintát, akiket ismertünk vagy akikkel érintkezésben voltunk és vagyunk. Ezáltal könnyen az illető mentál vagy asztráltestének hatáskörébe kerülhetnénk, é nagy károkat okozhatnánk neki. Azonkívül a mágust az a veszély fenyegetné, hogy egy ilyen elementár, a benne lakozó intelligencia révén, egy óvatlan pillanatban ellen fordulna, és nagy ártalmára lenne. Az elementár kitűnően értené a módját, hogy a mágus vámpírja legyen, vagy álmában, közvetve befolyásolja, és még egyéb kellemetlenségeket okozhat. Ezt a figyelmeztetést minden mágus vegye a szívére!

   Minden elementárnak, nyomban a megalkotásakor nevet kell adni. Ajánlatos kevésbé gyakori nevet választani, mivel a név puszta kimondásánál az elementár azonnal a mágus közelébe jön. Ha több elementárt alkottunk, jegyezzük föl neveiket, hogy el ne felejtsük azokat. De a neveket ne közöljük senkivel, mert egy ügyes mágus ezek birtokában könnyedén tudna velük manipulálni.

   Az elementár ereje és hatása annak telítésétől függ. Minél erősebb a mágus akarata, annál erősebb a kivetítés, és egy erősen telített elementár ily módon annál áthatóbb és hatásosabb. Az elementár akár olyan erősen sűrített lehet, hogy egy iskolázatlan fizikai szem számára is láthatóvá válik. A mágus az ilyen elementárt a szerint dolgoztathatja láthatóan vagy láthatatlanul, ahogyan szüksége van rá. Az elementár élettartama ahhoz a célhoz igazodik, melyre létrehozták, és ezt mindjárt a megalkotás pillanatában meg kell határozni. Ha a célját elérte, imagináció útján ismét feloldja elementárját az eredeti elembe. Ezt a feloldó folyamatot soha ne mulassza el, mivel az elementár önfenntartó ösztöne következtében a befejezett munka után könnyen önállóvá válhat, és ha a mágus megfeledkezik róla, szívesen kivonja magát annak hatásköréből, és könnyen vámpírrá válhat. Így azután a mágusnak minden karmikus következményt viselnie kell mindazért, amit az ilyen, vámpírrá vált elementár előidéz. Ezért nagyon fontos az elővigyázatosság és lelkiismeretesség az elementárral való munkánál. Sok mágus már az alkotó aktusnál meghatározza az elementár feloldási módját. Például megsemmisíti, elégeti az illető elementár nevét, egy meghatározott rituálét, jelet, gesztust végez, vagy egy előre meghatározott formulát alkalmaz. Mindez teljesen egyéni és a mágus tetszésére van bízva. A feloldó aktusra különös súlyt kell helyezni. Ha a mágus ezt nem hagyja figyelmen kívül, elementárját mindig teljes engedelmességre kényszeríti, és maradéktalanul uralni tudja. Ez mindenekelőtt fontos, ha nem akar a mágus az általa megalkotott lény játékszerévé válni. A mágus azt fogja tapasztalni, hogy minél hűségesebben és megbízhatóbban szolgálja őt egy elementár, annál barátságosabbnak tűnik, és nem szívesen akarja majd feloldani. Ez az érzés nem hatalmasodhat el a máguson, mert különben függővé válna az általa alkotott lénytől. Ezért tanácsos az elementárnak rövid élettartamot meghatározni, és szükség esetén, akár ugyanazon célra is új elementárt alkotni. Ezzel nem azt mondottuk, hogy minden héten új elementárt kellene alkotni egy és ugyanazon célra, de évekig sem előnyös esetleg egy ügyben ugyanazon elementárt használni.

   Elementárokat, melyeket a mágus saját használatára alkot, előnyösen képezhet a testén át történő kivetítéssel. Olyan elementárokat ellenben, melyeket más emberek számára hoz létre, közvetlenül a mindenségből létesítsen, elemkivetítéssel! A mágus számára ismeretes, hogy közte és minden elementárja között egy láthatatlan kapcsolat van, mellyel visszaélés történhet, ha mások számára is a saját testén át való projekcióval alkotna elementárt. Hogy ilyesmi hogyan lehetséges, azt már minden mágus maga is tudja.

   Beszélni kell még az elementár tartózkodási vagy megőrzési helyéről. Keleten az elementárt YIDAM-nak nevezik, mely úgynevezett KILICHOR-ba űzve őrzik. A kilichor a yidam-nak megfelelő, kőből épített diagram, amelyhez idegenek nem léphetnek. Iskolázott mágusnak nincs szüksége külön helyre, mivel tudja, hogy az elementár sem térhez, sem időhöz nincs kötve, tehát különösebb helyet sem igényel, hanem az elementárt a falban őrzi. Az elementár ugyanúgy fogja érezni magát a falban, mintha szabad térben lenne elszállásolva. Lehetőleg ne őrizzük olyan helyen, ahol emberek járnak, mert az embert nyugtalanság fogja el egy elementár közelében, és más kellemetlen kísérőjelenségek is felléphetnek.

   Nyomban a megalkotásánál meg kell határozni, hogyan történjen az elementár hívása. Lehet nevének suttogva vagy gondolatban kimondásával, vagy egy kézmozdulat – gesztus –, rituálé által hívni. Ezt a mágusra bízzuk.

   Mielőtt a gyakorlati részt, a tulajdonképpeni létrehozási folyamatot leírnám, megjegyzem, hogy a mágusnak nem kell erre az egy gyakorlatra korlátozni magát, amely a gyakorlati mágiának csak kis részét képezi, és csupán rámutat, hogyan tudja erőit alkalmazni. Nem szabad erre specializálódnia, Ellenkezőleg, ha uralja ezt a gyakorlatot, az további lehetőségeket nyit előtte. A mágiának ezt a részét csak kezdetben kell gyakorolnia, mellyel módjában áll kívánsága szerint más embernek is segíteni, amivel végül is ennek az útnak tulajdonképpeni célja.