Elementárok alkotásának négy alapmódszere:

 

1. Egy elem vetítése kész formában, amikor mindegy, hogy mentál, asztrál vagy anyagi formáról van-e szó.

2. Több elem vetítése kész formába, amely szintén lehet mentál, asztrál vagy anyagi.

3. Egy elem vetítése közvetlen forma nélkül, mivel ez csak az illető elem által képződik.

4. Több elem vetítése, melyek sorban, együtt alkotják meg a formát.

 

Gyakorlati példákon behatóan elmagyarázom mind a négy módszert.

 

1. módszer:

Vegyen elő egy tárgyat, melynek formáját az elementárnak adni akarja, és helyezze maga elé. Válasszon például egy golyót, de bármi, akár egy nagy fa is lehet a forma. Az sem játszik szerepet, hogy a kiválasztott tárgy tömör-e vagy belül üres. Képzelőereje által vonja ki az univerzumból a kívánt elemet és imaginálja a kiválasztott formába úgy, hogy a tárgy – mondjuk, egy gumilabda – formáját teljesen kitöltse. Így járjon el minden elemmel, kivéve az Akashát. Mindig azt az elemet kell igénybe venni, mely megfelel a kívánság eszméjének. Ezt a kivetítést többször ismételje meg, közben minden alkalommal az az érzésképzete keletkezzék, hogy mind több elemanyag gyűlik fel, torlódik és préselődik össze. Ha az a biztos érzete van, hogy az elemtorlódás oly erős, amellyel kívánságát meg tudja valósítani, telítse ezt az immár kész elementárt a kívánságnak, tehát annak a célnak a koncentrációjával, amit el akar érni általa. Adjon továbbá az elementárnak egy nevet, mely nélkül az nem létezhetne, és egyben határozza meg azt az időt, mely alatt feladatát el kell végeznie. Ha a TŰZ elemmel dolgozott, akkor egy TŰZ elementárt alkotott és egy tűzgolyó birtokában van. Ha VÍZ elemből jött létre, akkor egy üveggömbhöz lesz hasonló, a LEVEGŐ elemből alkotott golyó kékes csillogású lesz, míg a FÖLD elemből készült elementár földcsomóhoz lesz hasonló. Ha minden rendszabályt betartott, vonja ki az elementárt a tárgyból és küldje a számára megszabott munka elvégzésére. Ezt megelőzően adja ki neki a parancsot, hogy a munka végeztével foglalja el ismét a formát. Úgy tudja ellenőrizni az elementárra bízott munka elvégzését, hogy az illető formához egy sziderikus ingával közeledik. Ha az elementár az elvégzett munka után ismét a formában, esetünkben a gumilabdában van, akkor az inga rezgéseket fog mutatni, mivel az ilyen elementár erős elektromos és magnetikus sugárzással bír. Nagyon fontos lépés ez az ingával, mert általa meggyőződhet róla, teljesült-e a kiadott parancs. Később már tisztánlátással tudja elementárja munkáját követni. Ha az inga nem mutat rezgést, ez azt mutatja, hogy az elementár még nem fejezte be munkáját.

   Az elementár munkára való küldésénél tudatában kell lennie annak, hogy egy ilyen elementár sem időt, sem teret nem ismer, hogy számára semminemű akadály nincs, és szükség esetén egyetlen pillanat alatt akár körülszáguldhat a Föld körül. Szilárdan legyen meggyőződve arról, hogy akaratát és parancsát, méghozzá az Ön által megadott időben, és maradéktalanul teljesíti. A legkisebb kétségnek sem szabad felmerülnie a siker iránt. Amint az elementárt elküldte, mintha egy késsel történne, vágja el az elementárral összekötő szálat is azonnal, az elküldés után szűnjön meg rá gondolni. Gondolatüres állapotba merülhet, vagy valami más dologra irányíthatja figyelmét, a lényeg, hogy teljesen el kell felejtenie az elementárt. Minél inkább képes erre, annál zavar mentesebb és áthatóbb az elküldött elementár. Amikor a megszabott terminus lejár, azonnal győződjön meg az inga segítségével, hogy visszatért-e az elementár a formájába. Szükség esetén módjában áll a már megadott úton feloldani az elementárt. A feloldás útja-módja, mint már mondottuk, teljesen egyéni is lehet. Történhet az elementár nevének elégetésével, vagy egy rituálé által, például nevének kimondásával betűzve, hátulról előre. A feloldás szabályos imagináció által is történhet, mint az elem-projekciónál ajánlottuk. Ha akarja, az elementárt ugyanarra a munkára más módon is használhatja.

   Ha az elementár a meghatározott időben nem tér vissza megőrző formájába, tehát biztonsággal megállapítható, hogy parancsát nem teljesítette kielégítően, hívja vissza az elementárt, alkalmazzon az illető elemmel megerősített imaginációt és kivetítést, amely után az elementárt ismételten a kitűzött feladat elvégzésére küldheti. Ezt a telítést addig ismételheti, amíg a kívánt hatást el nem érte. A telítés megismétlése általában akkor szükséges, ha elementárja elé állított feladathoz az elementárba helyezett erő és feszültség nem kielégítő. Az elementár hatóereje az Ön szellemi érettségétől függ, mellyel az elementár sűrítését végezte, továbbá akaratától, meggyőződésétől és hitének kisugárzásától, mely hegyeket képes elmozdítani.

   Az elementárok alkotásának ez a módszere a legegyszerűbb és a legkönnyebb, melyet a mágus csak egyszerű hatásoknál, élesen elhatárolt eszméknél és befolyásoknál alkalmaz, melyek nem kívánnak különösebb intelligenciát. Például valakinek valamilyen parancsot kiadni, egyszerű ügyekben védelmet nyújtani és a többi. Mint már említettük az elementárok által mentál, asztrál és anyagi hatásokat egyaránt el lehet érni.

   Az ismertetett módon anyagi forma nélkül is alkotható elementár-lény. Ilyen esetben a kívánt elemet egy gondolatformába kell vetíteni, és pontosan úgy kell eljárni, ahogyan az előállítási módnál leírtuk. Ez az elementár-kreáció, bár nehezebb, előnye, hogy a forma oda is elhelyezhető, ahová egy anyagi test nem férne el, például egy sarokban a falban és egyéb olyan helyre, ahol más személlyel való érintkezés ki van zárva. 

   Ez a gyakorlat oly sok alkalmazási lehetőséget nyújt a mágusnak, hogy intuíciójára bízzuk, milyen célokra akarja alkalmazni a megalkotott elementárt. Elementárral őriztetheti például lakását, számára kedvező atmoszférát tarthat fenn, és így tovább. Mint minden tudomány, ez is egyaránt használható jó és rossz célokra. Sajnos, ez a gyakorlat is szolgálhat önző és gonosz célokat. Egy kereskedő például megalkothat olyan elementárt, mely számára nagy vevőkört toboroz. Minden szellemház, kísértetjárta hely, és ehhez hasonlók, rosszindulatú mágusok által jöttek létre, és lehetetlen célokra alkotott elementárokban lelnék magyarázatot. Egy nemes érzelmű mágus sohasem fogja magát ilyen gyakorlatokig lealacsonyítani.           

 

2. módszer:

Ehhez a módszerhez is választhat és alkalmazhat formaként bármilyen tárgyat elementárja számára, például kis szobrot vagy játék babát. Megismertettem még egy ideális gyakorlatot. Szerezzen be sárga agyagot, valódi méhviaszt és járjon el a következőképpen.

   Vegyen kétharmad térfogatrész agyagot és egyharmad térfogatrész viaszt. Egy kevés meleg vízzel keverje az agyagot vastag masszává, és öntse hozzá a felmelegített, puha méhviaszt. Gyúrja addig, amíg az agyag össze nem áll a viasszal. Ha nem tud valódi méhviaszhoz hozzájutni, megfelel más, szintén a gyertya előállításához szükséges, hasonló anyag is, mint a faggyú vagy sztearin. Mindenesetre a valódi méhviasz a legelőnyösebb.

   Az alaposan meggyúrt masszából formáljuk meg, az elementár alakját. Ha az elementárnak egy ember formáját akarjuk adni, akkor a masszának is ilyen formát kell kapnia. Amíg az anyag meleg és puha, fúrjon bele egy nagy szeggel vagy más alkalmas eszközzel a fejétől a lábak felé, a gerinc hosszában, és képezzen a viaszfigura belsejében egy üreget. Ezt az üreget töltse tele egy fluidkondenzátorral, azután pedig ragassza le a nyílást, amíg az anyag képlékeny, hogy a kondenzátor – ha folyadékot alkalmazunk – ne folyjon ki. A kondenzátort a figura kihűlése után is bele lehet tölteni, akkora nyílást folyékony viasszal vagy gyertyával lehet leragasztani. A mágikus kondenzátorokkal való eljárást a megfelelő fejezetből ismerhető meg.

   Ha a mágus saját céljaira óhajtja megalkotni az elementárt, a figura nyílását egy darabka vattával fogja eldugaszolni, mely néhány cseppet tartalmaz a mágus saját, szervi Prima Materiájából. Ez az alfa és az ómega, tehát néhány csepp a saját vérből vagy magból. A mi esetünkben elegendő volna csupán az egyik is, de ha ez a két első osztályú múmia összekötődik, a hatás sokkal nagyobb. Ha mágusnőről van szó, akkor egyetlen csepp saját vér természetesen ugyanezt a szolgálatot teszi. Az így impregnált vattacsomót be kell helyezni az üregbe, és a nyílást le kell zárni. A mágikus törvények szerint az ilyen figura a legideálisabb forma egy elementár megalkotásához. A nagyság nem játszik szerepet, mindenesetre minél nagyobb a baba, annál jobban lehet vele imaginatíve dolgozni. Egy ügyes mágusnak mindössze 10 centiméter nagyságú figura is elegendő.

   Ha más személy számára alkotunk elementárt, akkor semmi szín alatt sem szabad folyékony kondenzátorhoz saját Prima Materiát keverni, különben a mágus veszélyeztetné magát, és valamilyen módon nagy károkat szenvedhetne. Az illető személynek a mentál, asztrál és anyagi összeköttetés által megvolna a lehetőség, hogy a mágust indirekt módon, akár rossz szándékkal is befolyásolja. Például, egy múmiával preparált figura hideg vízbe mártva, a megalkotó mágusnál hidegrázást, nagy melegnek kitéve lázat idézne elő. Egyéb lehetőségek is adódnak a mágikus-szimpatikus kapcsolat által, melyeket azonban nem akarok ismertetni, nehogy a tanuló rossz cselekedetekre kísértsem.

   Az itt leírt babát magától értetődően egy elemmel is lehet telíteni, és így olyan elementárt létrehozni, mint az előző módszerben vázoltuk, de ismertetni szeretném a második módszer gyakorlatát is.

   Vegye viaszfiguráját a bal kezébe, a jobb kezével pedig simogassa, mintha életerejével akarná életre kelteni élettelen állapotából. Leheljen rá néhányszor. Adjon leendő elementárjának megfelelő nevet, amit néhányszor belemond a figurába. Keresztény érzelmű mágusok meg is keresztelhetik a figurát, hasonlóan egy újszülött gyermekhez és a ceremónia során adják a nevet. Ez nem feltétlenül fontos, csak a mágus nézetének a kérdése. Mindenesetre bizonyosodjék meg róla, hogy a figurával tökéletes testet nyert elementárja számára. Ha a baba megkapta a nevét, elemlégzéssel töltse meg egész testét FÖLD elemmel. Vetítse ki azt az egyik kezén, vagy a Plexus Solarison át, töltse meg a figurát, a lábaknál kezdve, egészen a nemi részekig. A megtöltésénél a FÖLD elemnek dinamikusan kell torlódnia ebben a testrészben. A FÖLD minden különleges tulajdonságát, mint a nehézség érzete és a többi, bele kell sűríteni. Emellett szilárd akarattal és meggyőződéssel kell hinni, hogy a FÖLD elem, valamennyi tulajdonságával, tartósan benne marad és ott hat. Ugyanígy járjon el a VÍZ elemmel, melyet a baba has tájékába vetít, majd a LEVEGŐ-t a mellrégióba, a TŰZ elemet pedig a fejbe sűrítse.

   Ha imagináció segítségével mind a négy elemet a figurába vetítette, ezzel megalkotta elementárja asztráltestét, mely a baba formáját vette fel, azonban kívánságára a babából ki tud lépni, és az Ön által óhajtott nagyságot veszi fel. Egy láthatatlan kapocs által elementárja állandó kapcsolatban van az anyagi burokkal, a mi esetünkben a babával, és az elementár élete a fizikai babától függ. Az elvégzett munka után ismét a baba nagyságát és alakját kell felvennie, illetve abban a pillanatban össze kell magát kötnie vele. Eddig a stádiumig többször megismételheti a kísérletet, és mély, az eddigi eljárást érintő meditáció által megerősítheti a hatást. Ha az itt leírt módon elementárja asztráltestét előállította, térjen át arra, hogy az elementár mentáltestét kiképezze, melynél a következőképpen kell eljárni.

   Képzelőereje segítségével képezzen a babán mentáltestet, melyet a legfinomabb étherikus anyagból lévőnek kell elgondolnia és látnia, ahogyan az felveszi a baba egész formáját. A baba fejébe koncentrálja a lélek és a test valamennyi tulajdonságát, melyet kívánság szerint elementárjának birtokolnia kell, majd meditáció által is mélyítse el azokat. Ne támasszon rendkívüli kívánságokat, így elmélyítheti a szellem négy különleges tulajdonságát: akaratot, értelmet, érzést és tudatot, ebben a sorrendben belekoncentrálva, és szintén sorrendben, meditáció által elmélyítve azokat. Ha biztos abban, hogy a figura eléggé telített, és képes kívánságait vagy a szándékozott hatást kivitelezni, következik elementárja életre keltése.

   Jobb kezébe torlaszoljon az univerzumból annyi fényt, hogy izzó fehéren ragyogjon, mint egy nap. Tartsa bal kezében a figurát, és felette, néhány centiméter magasságban sugárzó jobb kezét. A figura köldöktájékán leheljen rá és mondja bele hangosan az elementár nevét. Eközben képzelje el, hogy minden lehelettel mind gyengébb lesz a fény jobb kezében, mert az a babába megy bele. Mindjárt az első leheletnél képzelje el, hogy verni kezd a szíve, és erekben keringeni a vér. Képzelete oly erős legyen, hogy az életet világosan, szinte fizikailag kell éreznie a babában. A hetedik rálehelésnél jobb kezében teljesen kialudt a fény és behatolt a babába. A baba asztrál formája lüktet és él. A nyolcadik rálehelésnél gondolja el, hogy figurája asztrálteste átveszi leheletét, és szabályszerűen lélegezni kezd. A kilencedik leheletnél nevezze meg elementárját és kiáltsa hangosan, extatikusan: ÉLJ! ÉLJ! ÉLJ! Az utolsó „ÉLJ!” különös lelkesedéssel és meggyőzően hangozzon el, attól a megingathatatlan hittől kísérve, hogy a kívánt elementár létrejött. Legyünk bizonyosak, hogy az analóg természeti törvények szerint valóban egy tökéletes lény jött létre.

   Eddig eljutva, ha nem kíván azonnal továbbmenni, a figurát a további használatig egy darab valódi selyembe kell göngyölni. A selyem tudvalévően a legjobb mágikus szigetelőanyag. Egy kedvező, senki által meg nem közelíthető helyen kell őrizni. Minden további munka ezután már csak imagináció dolga.

   Ha tovább akar menni, helyezze a figurát maga elé, imaginálja, hogy a babából annak asztrálteste a mentáltesttel együtt kilép. Elementárját, mint egy kész, kis emberkét kell elképzelnie, mintha egy normális embert szemlélne kicsinyítő üvegen át. Az is Önre van bízva, hogy elementárjában nő- vagy hímnemű lényt lásson, a szerint a feladat szerint, melyet teljesítenie kell. Pontosan ez vonatkozik a ruházatra is, melynél szabad teret engedhet fantáziájának. Az adott munkának megfelelően, esetleg összekötheti z elementárt imagináció által egy rituáléval, így villámgyorsan akkorára növesztheti, amekkorára éppen akarja. Mindjárt a kezdetnél vésse be elementárjába, hogy kívánságának megfelelő nagyságot vegyen fel. Ezáltal megvan a lehetősége, hogy elementárját törpévé zsugorítsa, vagy óriássá növessze. Az, hogy elementárjának szép vagy kevésbé szép formát szán, teljesen az Ön akaratától és kívánságától függ, valamint a céltól, melyet vele követ. Minden asztrál és mentáltest független az időtől és tértől, anyag nem tudja akadályozni. Ezt a tulajdonságot már kezdetben elementárjába is be kell vésnie, képzelet által. Minden mágus jól teszi, ha az elementárral való munkánál a fontos eljárásokat egy általa egyénileg megválasztott rituáléval köti össze, hogy hosszabb munka után a kívánt eljárás mechanizálódjék, így sem akaraterejét, sem imaginációt nem kell használnia, mert a meghatározott eljárással egybekötött rituálé ugyanazt az erőt és hatást váltja ki. Hosszabb munka után, néha az elementár önmagától is annyira megsűrűsödhet, hogy még az iskolázatlan fizikai szem is látni fogja. Ezt a tényt is közölni kell imaginatíve az elementárral. Kezdetben egy ilyen elementár mentális, később asztrális, hosszabb használat után anyagi feladatokat is el fog végezni, mindig a szerint a cél szerint, amire a mágus létrehozta. A célnak, vagyis a feladatnak már az alkotás alatt meg kell testesülni az elementárban. Utólagosan nehezen lehetne új tulajdonságokat bevésni. Már az elementár megalkotása előtt, papíron tervet kell készíteni, és mindent gondosan ki kell dolgozni, mielőtt a tulajdonképpeni megalkotáshoz kezdenénk. Sohasem szabad hagyni, hogy egy elementár a fejünkre nőjön, még akkor sem, ha már nagy mentális vagy asztrális, sőt fizikai hatásokat is ki tud váltani. A munka végeztével mindig űzzük vissza a kiválasztott rituálé által saját testébe – esetünkben a viaszfigurába. Soha ne engedjük meg, hogy az elementár bármely dologban is keresztül vigye saját akaratát. Mindig legyünk tekintélyünk, mágikus hatalmunk tudatában és ismételten bizonyosodjunk meg róla, hogy az elementár viaszfigurájával annak nem csak testét, hanem életét és halálát is kezünkben tartjuk. A viaszfigura megsemmisítése, illetve a fluidkondenzátor kifolyása az elementár szétbomlását vagy halálát vonná maga után. Mivel a figura mindig valódi selyembe van csavarva, biztosak lehetünk benne, hogy az asztráltest az anyagi testből sem ki, sem be nem tud jutni, mert a selyem ezt megakadályozza. Ezt nagyon fontos tudni, és jól meg kell jegyezni. Ha az elementár el van választva testétől, valahová elküldtük, vagy egyéb munkát végez, a figura szabadon, tehát csomagolatlanul legyen. Ha a figurát véletlenül becsomagolnánk a selyembe, amikor asztrálteste kívül van, az elementárt ugyanúgy megölhetnénk – esetleg azonnal feloldanánk –, mint ahogy az a mágus is egyetlen érintéstől azonnal meghalna, aki asztráltestével fizikai testén kívül tartózkodik, mert az érintés által az asztráltest és a fizikai test közötti összekötő szál megszakad. Mint látjuk, egy megalkotott elementárral ugyanúgy kell eljárni, mint egy élő emberrel.

   Ha egy elementárt fel akarunk oldani, akkor ez nem történhet meg hirtelen, mert a szabaddá tett erő magából a mágusból származik és a hirtelen visszaütés esetleg a mágusnak ártana, különösen akkor, ha elementárja már olyan erős fizikai hatásokat tud kiváltani, amilyeneket talán maga a mágus sem képes. Ilyen esetben a feloldásnak fokozatosan kell megtörténnie. Ezért már korábban gondoljunk arra, hogy az elementárt ne hagyjuk akkorára nőni, hogy fizikai, asztrális és mentális ereje a mágusét meghaladja.

   Az elementár feloldásához két módszert ajánlok. A megsemmisítés semmi szín alatt ne történjen azonnal, például úgy, hogy egy figurát kiürítés nélkül egyszerűen elégetünk vagy hasonlók. Mindig gondoljuk meg, hogy az elementárba, különösen az itt leírtban, saját Énünk egy darabja van, ezért a hirtelen megsemmisítés erős mágikus visszaütést idézne elő. Ha a mágus sem bír elég ellenálló erővel, vagy az ilyen visszaütések ellen nincs kellőképpen felvértezve, súlyos egészségi károkat szenvedhet. Ilyenek lehetnek a szívbántalmak, az idegösszeroppanás, a különböző fajtájú bénulások, az elmezavar és a többi. Ezért a mágiában mindig helyénvaló az elővigyázatosság és tartsuk magunkat mindig szigorúan az előírt útmutatásokhoz, és szabályokhoz. Így nem vagyunk veszélynek kitéve, sem egészégileg, sem másképpen. Csak egy könnyelmű ember okoz károkat magának és más embernek, aki a törvényeket nem ismeri, és nem veszi figyelembe. Egy józan és nemes jellem csak az emberiség javára, sohasem a természet és a szellem törvényei ellen fog cselekedni.

   A szétbomlási folyamat, ha mindjárt az alkotó aktusnál nem határozzuk meg a feloldó módszert, és nem választunk ezáltal más eljárást, az elementárnál ugyanaz, mint egy ember halálakor. Vegye kezébe elementárját, és képzelje el benne az asztráltest szokott légzésfolyamát. Érzi a szív verését és a vér lüktetését. Telítse a jobb kezét Akashával, melyet sötétviola színben képzel el. Hirtelen, villámcsapáshoz hasonlóan vetíti az Akashát a figura szívébe. Ezzel elementárját megölte. A mentáltestet ezáltal kivonta a figurából, mivel az Akasha-ütés következtében elszakadt a kötelék a figura mentál és asztrálteste között, a szív elcsendesedik, a légzés elakad. A mentáltestet a babán kívül képzelje el, és ahhoz hasonlóan oldja fel imagináció által az univerzális fénybe, ahogyan a gőz elillan. Ha ez megtörtént, hagyja képzeletében a mindenségbe tűni egyik elemet a másik után. A figura fejénél, a TŰZ elemmel kell kezdeni, utána a LEVEGŐ elem jön a mellrégióban, a VÍZ elem a hasból, végül a FÖLD a lábakból. A fluidkondenzátort, egy darab itatóspapírral kell felfogni, és elégetni. A babát át lehet gyúrni egy új elementár készítéséhez, de előnyösebb, ha szintén elégetjük, vagy elhagyatott helyen elássuk. Ez volna a normális szétbomlási mód.                  

   A továbbiakban leírok egy másik módszert, melyet általában akkor alkalmaznak, ha az elementár annyira megsűrűsödött, hogy fizikai feladatokat is elvégzett, és már annyira erős, hogy a mágus hatalmának ellenszegül, és a fejére nőtt. Annak érdekében, hogy nem kívánatos mágikus visszahatástól, vagy az elementár cselszövéseitől megóvhassuk magunkat, a következő útmutatást kell pontosan betartani. Olyan forró fürdővizet készít magának, amilyet még kibír, belép a fürdőkádba és leül. Bal kezében a selyembe csomagolt figurát tartja. Jobb keze Akashával telítve. Lerázza a babáról a selyemtakarót. Abban a pillanatban, amelyen a meztelen figurát közvetlenül a víz fölött tartja, irányítsa a halálos Akasha-sugarat a figura szívébe. Ugyanabban a pillanatban mártsa a figurát a vízbe, és gondolja el, hogy minden erő, minden képesség, az egész élet, a víz segítségével az Ön testébe, lelkébe és szellemébe megy át. Ez az eljárás elementárjának egy gyors megsemmisítési módja. Teste, lelke és szellem, egy elviselhető mértékben átveszi az erőt, a többi a vízben marad, és ez által Ön védett a mágikus visszaütéstől. Ezután kilép a vízből, de a babát a vízben hagyja mindaddig, amíg teljesen ki nem hűl. A selyem, amelybe a baba volt csomagolva, szintén a vízbe eshet. A hideg vizet eztán leengedi a kanálisba, vagy kiönti, de úgy, hogy az már senkivel ne kerüljön érintkezésbe. Ha tisztánlátó, és úgy látja, hogy a figurának még sugárzó aurája van, dobja azt forró vízbe és koncentráljon arra, hogy a víz az utolsó életmaradványt is felszívja. A babba szétmállik, és a fluidikus kondenzátor is összevegyül a forró vízzel. Ezt elővigyázatosságból akkor is megteheti, ha a sugárzást nem látja, mert így egészen biztos lehet benne, hogy az elementárban minden élet kialudt. A baba maradványait a selyemmel együtt égesse vagy ássa el. E műveletek által az elementár az Ön számára megszűnt.

   Mielőtt ezt a témát lezárnám, szeretnék az elementárokkal dolgozó mágusnak néhány igen nagy fontosságú gyakorlati tanácsot adni. Ahogyan egy ember a sorstól születése és halála óráját percre meghatározva kapja meg, úgy határozza meg Ön is az alkotás pillanatában az elementárja élettartamát, tehát a halál pontos időpontját, amelyet percnyi pontossággal be kell tartani, még akkor is, ha ezt évek távlatában határozza meg. Ajánlatos előzőleg minden papíron eltervezni, hogy el ne felejtsen semmit. Ha elementárjai úgy vannak megalkotva, megsűrűsítve, hogy beszélni tud velük, mint egy emberrel, akkor az elementárok megpróbálják rábeszélni, hogy ne pusztítsa el őket, sőt, fenyegetni fogják. Semmi esetre sem szabad valamilyen ígéretnek vagy fenyegetésnek engednie. Rövid időn belül elvesztené a hatalmat elementárja felett, és az végzetévé válhatna még akkor is, ha az elementár hűségesen szolgálta, és nagyon megszerette. Hidegvérrel és közömbösen kell a megsemmisítést elvégezni, amint ütött a halál órája. Sajnálkozás nélkül kell a szétbomlasztási folyamatot megkezdeni, mint bármely egyéb mágikus operációt.

   Azért is fontos az elementár halála órájának pontos meghatározása, mert ha Ön halna meg az elementárja számára megszabott idő előtt, akkor a meghatározott időpontban az magától szétbomlik. Jóllehet, Önnek, mint eltávozottnak is megvan a lehetősége az Akasha-szférában a folyamatot elvégezni, de kérdés, hogy akkor még érdekelné ez. Annak ismertetése egyébként, hogy ez hogyan történne, e könyv kereteit messze meghaladná, de Önnek, mint tudatos mágusnak, az asztrál síkon amúgy is világossá válik. Ha az elementár halálának órája nem volna pontosan meghatározott, akkor az elementár, mindvégig cselekvőképesen, évszázadokkal is túlélné alkotóját. Ennyi idő alatt kísértetté, rossz szellemmé vagy vámpírrá is nőhet, és minden cselekedetért, melyeket az elementár az Akashában elkövet, annak alkotója, tehát a mágus felelős.

   Felmerülhet a kérdés, hány ilyen és hasonló elementárt alkothat magának és mások számára a mágus. Ez teljesen rá van bízva, ahányat akar. Némely mágusnak egész sereg elementárja van, melyek hűen szolgálják őt, és minden rájuk bízott feladatot teljesítenek. Így lehet például a mágusnak elementárja, amelyik előre figyelmezteti minden veszélyre, egy másik, amely megvédelmezi, megint másik, melyik üzeneteket ad át neki, és a többi. Céltalan volna valamennyi lehetőséget felsorolni, a lehetőségek egyéniek, és mindig attól a kívánságtól függőek, amelyet a mágus az elementáron keresztül meg akar valósítani. Az ősi népek templomaiban, a beszélő képek, oszlopok és szobrok az elementár-mágiában lelik magyarázatukat. Az életre hívott GOLEM-ről szóló legenda is az elementár alkotáson alapszik, melyet a prágai bölcs rabbi, Löw alkotott, csak a Golem esetében a rituálisan alkotás, a Kabbala segítségével történt. Mindenki ismeri ezt, aki a kabbalisztikus misztikában járatos. A szintézis azonban ugyanaz, mint amit itt felvázoltam.

 

3. módszer:  

Mielőtt a harmadik módszer gyakorlatát elmagyarázom, meg kívánom jegyezni, hogy ez csak nagyon kevéssé ismert, és csak egyes keleti beavatottak által alkalmazott módszer. Ha egy mágus elhatározná magát erre a módszerre, magától értetődően előzetesen mindazt tekintetbe kell vennie, amit az elementárok alkotásáról eddig leírtam. Mindenekelőtt munkatervet kell készítenie és jól átgondolni, meghatározni az elementár célját, feladatát. Alkosson erről tiszta képet magának. El kell határozni a megalkotandó formát, és azt, hogy női, férfi vagy esetleg kétnemű legyen. Azonnal meg kell határozni – és feljegyezni – a nevét. Nem szabad elfelejteni az elementár életkorának meghatározását sem, mégpedig napra és órára pontosan. Ha egy saját célra szánt elementárról van szó, a telítés saját testén át történő kivetítéssel kell végezni. Ha az elementár más számára készül, a projekció közvetlenül az univerzumból történik. Rögzíteni kell, hogyan szándékozik az elementárt magához hívni: rituálé által, formulával, gesztussal vagy hasonlókkal; mihez akarja kötni, egy babához, figurához vagy egy tárgyhoz, talizmánhoz és a többi. Elementárja megőrzési helyét is meg kell határoznia, hogy idegen emberekkel érintkezésbe ne kerüljön. Ha ezt mind jól átgondolta, és írásba rögzítette annak érdekében, hogy egész munkatervét pontosan áttekinthesse, áttérhet a gyakorlati munkára. Harmadik módszerként tehát egy TŰZ elemmel alkotott elementárt fogok ismertetni, melyet a mágus saját céljára használ.

   Egy papírra rajzoljon kört, ennek közepébe két, egymásra fektetett és elfordított négyzetet, miáltal egy szabályos nyolcszöget kap. Ez a nyolcszög a négy elemet és azok pozitív-negatív kihatásait szimbolizálja. A kör a mindent átfogó Akasha elvet jelenti, melyből a négy elem származik. A nyolcszög közepét lássa el egy tetszés szerinti jellel, mely az elementár szimbóluma lesz. Akkora papírra rajzoljon, hogy a megalkotott elementár elférjen a nyolcszög közepén. Ugyanezt a rajzot vésse rá egy kicsiny, kerek, réz, ezüst vagy arany lapra – de ez más fém vagy akár fa is lehet. Hosszabb élettartamú elementár esetén mégis előnyösebb valamilyen fémlap. A tibeti lámák ilyennel dolgoznak, és a nagy rajzot, nagy Kylichornak, a maguknál hordott kis vésetet pedig kis Kylichornak nevezik. Tibetben a nagy Kylichort nem papírra rajzolják, mint ahogy itt leírtuk, hanem válogatott kövekből rakja ki olyan magányos helyen, ahová emberek nem jutnak el. Egy ilyen Kylichor építmény 3 – 4 méter átmérőjű. A mi célunkra azonban elegendő a nagy Kylichort papíron megrajzolni. Ha minden el˝készület megtörtént, elkezdődhet az elementár tulajdonképpeni képzése.

   Leül kényelmesen ászanájába, és a kis Kylichort pontosan a rajzolt nagy közepére helyezi. Amint a kis Kylichort letette a kezéből, kimondja az elementár számára választott nevet. Ezzel a kis Kylichor az elemkivetítés kezdő és támpontjául szolgál. Tüdő és póruslégzéssel lélegezze be testébe a TŰZ elemet, és vagy mindjárt a testében telítse azt a megfelelő kívánsággal, vagy utólag, ha testéből kivetíti, a képzelet által keltse életre benne a kívánságot. Gyorsabb siker érdekében minden további nélkül alkalmazható mindkét lehetőség is. Most asztráltestének egyik kiáramló pontján vetítse ki testéből a TŰZ elemet, és torlaszolja annyira, hogy testének egész tartalma egy parányi tűzszikrává préselődjön össze. Ezt a tűzszikrát vagy összepréselt TŰZ elemet űzze akarata által, imaginációjával a kis Kylichor felületére. Ezt végezze el legalább hétszer, koncentrálja és torlaszolja az elemet a kis Kylichor felületére, keverje az egyik koncentrált szikrát a másikhoz, hogy a szikra minden koncentráció után nagyobbá váljon. Hétszeri ismétlés után a szikra már körülbelül egy gyertyaláng nagyságot érhet el. Ha elfárasztja a gyakorlat, a lángocskát elküldő és megőrző módszere segítségével arra a helyre irányíthatja, ahol az elementárt őrizni szándékozik. Ez lehet falban vagy más, nehezen megközelíthető helyen. A kis Kylichort ezután kiveszi a nagyból, biztos helyre teszi, vagy ha azt előnyösebbnek találja, magával hordozza. A nagy Kylichort összehajtja, szintén jól megőrzi, és ezzel az első munka be is fejeződött.

   A következő alkalommal csak a nagy Kylichort kell szétnyitni, a kis Kylichort a közepére helyezni, és a lényt a megadott néven hívni, míg megjelenik a láng a kis Kylichor felületén. Megismétli a projekciót a tűzzel, és hagyja minden torlasznál nagyobbra nőni a lángot. Amikor akkora lángot torlaszolt, hogy a kívánt elementár méretét elérte, imaginatíve tetszés szerint formává változtathatja a lángot. Ezzel az elementár létre jött. Az elementár nagyobb hatóképessége érdekében még tovább is telítheti TŰZ elemmel. Minél gyakrabban ismétli meg a gyakorlatot, annál nagyobb lesz elementárja hatóereje. A munkamódszer itt is ugyanaz, mint a két előző esetben. Csupán a telítést kell a nagy Kylichorban végezni, hívásnál elegendő, ha rituáléját alkalmazza, vagy kis Kylichorját a kezébe veszi, és annak a kívánt parancsot kiadja. 

   Ezt a módszert Tibetben alkalmazzák és yidamnak nevezik az ilyen elementárt. A yidam szétbomlasztó folyamata imagináció által történik, az első és második módon, hacsak nem határozott meg saját szétbontó rituálét. Egy ilyen elementár használata olyan sokoldalú, hogy képtelen volnék itt valamennyit felsorolni. Vannak gyógyításra megalkotott yidamok; vannak, amelyek tárgyakat közvetítenek, híradásokat továbbítanak a tanulóknak és barátoknak; mágusokat védelmeznek, és közeledő veszélyre figyelmeztetik őket; mások személyeket befolyásolnak, és a többi, az alkotó kívánsága szerint. Legelőnyösebb a yidamnak egyetlen képességet és egyetlen hatáskört adni, illetve alkotni. Az élettartamot pontosan be kell tartani, mint azt az előző módszerekben is hangsúlyoztuk. Önre van bízva, hány ilyen yidamot alkot. Ugyanilyen módon lehet bármelyik, sőt mind a négy elemmel is yidamot alkotni. Csupán az eljárásban van annyi változás, hogy nem a TŰZ, hanem a FÖLD elemmel kell kezdeni, majd sorrendben a VÍZ és a LEVEGŐ jön, és csak legvégül következik a TŰZ elem. Ezzel a harmadik módszerről mindent elmondottunk.

 

4. módszer:           

Ennél a módszernél is, mint az előzőnél leírtuk, alkalmazhatja a nagy és a kis Kylichort is, azzal a különbséggel, hogy az elementár formáját már a kezdetnél el kell képzelni, tehát imaginálni. Az így képzett elementár azonnal kész, csak a hatását és erejét kell gyakran ismételt elemkivetítéssel elmélyíteni. Ez a módszer, bár nehezebb, egy jó imaginációval rendelkező, tapasztalt mágus szintén könnyen uralja. Keleten a beavatottak ilyen módon alkotnak elementárokat, tehát yidamokat, melyek alapjául démonok és istenek képei szolgálnak. Minden más feltétel, mint az időmeghatározás, telítés, névadás, hívás, megőrzés, hatáskör, cél, feloldó folyamat, mind ugyanaz, mint az előző módszernél.