Az asztráltest tudatos elválasztása az anyagi testtől:

 

E fokozaton a mágus megtanulja elválasztani asztráltestét fizikai testétől és nemcsak szellemileg, hanem asztráltestével is képes mindenütt ott lenni, ahol kíván. Az asztráltest elválasztása, mint látni fogjuk, gyakorlatilag egészen más, mint a mentális vándorlás, vagy mint az Akasha által előidézett transz állapot. Azt az állapotot, melyben az asztrál- és mentáltest az anyagi testtől elválik, az okkult beszédmódban extázisnak nevezünk. Az igazi mágus asztráltestével is képes bárhol megjelenni, de a legtöbb esetben megelégszik a mentál vándorlással vagy a transz állapottal. Az asztráltest, ha a fizikai testtől elválik, és a mentáltesttel együtt marad, többnyire csak anyagi mágikus munkához használható. Az asztráltest kiküldésének munkálatainál nagy elővigyázatosság szükséges, mivel a mentális vándorlással ellentétben, mindkét összekötőtag, tehát a mentál és az asztrál matrica is elkülönül a testtől, és csak egy finom, elasztikus, ezüstösen csillogó életkötelék – ezüstszál – köti össze az asztrál- és a mentáltestet az anyagi testtel. Ha ebben az állapotban az anyagi testet egy idegen, akár mágikusan iskolázott, akár nem iskolázott személy megérintené, ez a rendkívül finom szál azonnal elszakadna és megszűnne a visszatérés, az anyagi testtel való összekapcsolódás lehetősége. Ez a fizikai halált jelentené. Ezért már a gyakorlat kezdetén a legszigorúbban ügyeljünk arra, hogy ebben az állapotban senki meg ne érinthessen. Az ezüstszál ilyen könnyű elszakadása arra vezethető vissza, hogy egy ember elektromagnetikus fluidja jóval erősebb hatású és ez a finom szál még egy fejlett mágusnál sem tud ennek a fluidnak ellenállni. Az orvostudomány egy ilyen módon megölt test vizsgálatánál legfeljebb embóliát vagy szívbénulást állapítana meg. Az extázis állapotában a fizikai test tetszhalott: élettelen és érzéketlen. A légzés leáll, a szív nem ver.

   A tetszhalál szintén extatikus jelenség, ami természetes módon, patológiás behatásra keletkezik, és ami minden mágus által könnyen érthető: a tapasztalat szerint lélegzés nélkül nincs élet, a normális légzéssel a négy elem, valamint az Akasha elv bevezetődik a véráramba, a mentál matrica pedig kötés, kapocs a mentál és az asztráltest között. A táplálék szervezetbe juttatásával ezt a kötést tartjuk életben az asztrál- és fizikai test között. A mágus most látja a táplálékfelvétel és a légzés közötti összefüggést, és megtalálja az igazi indokot az előző gyakorlatok tudatos étkezését és a tudatos légzést illetően is. Egyik vagy másik elhanyagolása ebben a fejlődési szakaszban kétséget kizáróan diszharmóniához, betegségekhez és egyéb zavarokhoz vezetne. Sok szellemi, lelki, de testi zavar is e két tényező zavaraiban és szabályainak figyelmen kívül hagyásában rejlik. Ezért is mutattunk rá már a kezdetnél, hogy testet, lelket és szellemet egyenletesen kell fejleszteni és megőrizni. Ha a fizikai test nem eléggé erős és szívós, bőséges, vitamindús ételek folytán nem rendelkezik elegendő elektromagnetikus fluidkészlettel, ami az asztrál matrica rugalmasságának előfeltétele, akkor az extázis-gyakorlatok károsodással járhatnak. Valamennyi aszketikus gyakorlat, mely a fejlődés munkamódszerében éhezést ír elő, túlzottan radikális és ezért elvetendő. Sok keleti gyakorlat, mely aszkézist és aszketikus gyakorlatot ír elő, egyoldalú és alkalmatlan mindazok számára, akiknek testi beállítottsága az uralkodó klímának nem felel meg. Ha azonban a mágus a három létsíkot – a testet, lelket és szellemet – egyenletesen kifejlesztette, nem kell attól félnie, hogy a mentál, az asztrál és az anyagi test valamilyen károsodást szenved. Csak az a tanuló számolhat esetleges diszharmóniával, aki nem szisztematikusan viszi végig ezt a metodikát, elhanyagolja valamelyik elővigyázatossági szabály. Ezek szerint a mágus addig nem fogja elkezdeni az asztráltest kiküldésének gyakorlatait, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy maradéktalanul ural minden eddig ajánlott módszert. A mentális vándorlásnál a legfinomabb rész, az asztrál matrica a testben marad, mely a testet és a lelket összeköti, az asztráltest kiküldésénél ellenben minden eltávozik a testből, ezért az extázis-gyakorlatnál nagy óvatosságra van szükség.

   Az asztráltest kiküldésének tulajdonképpeni gyakorlata nagyon egyszerű, különösen, ha a mentál vándorlást jól uraljuk. Az asztráltest leválasztása a következőképpen történik.

   Leül ászanájába – a gyakorlatokat fekve is lehet végezni – és mentáltestével az anyagi testéből kilép. A mentáltestbe áthelyezett tudatával figyelje anyagi testét. Úgy fog tűnni, mintha teste álomban volna. Ekkor imaginálja, hogy asztrálteste akarata által kivonódik a fizikai testéből hasonlóan, mint mentálteste. Az asztráltest formája azonos mentális és anyagi testének alakjával. Ezután lépjen be asztráltestébe, és kösse össze magát vele. Ekkor az az idegenszerű érzése lesz, mintha az asztráltest nem a sajátja lenne, ezért azonnal meg kell teremtenie a tudatos kapcsolatot a mentál és asztrál matrica között. Ha egyidejűleg testét is figyeli, meg fogja állapítani, hogy e kísérletnél légzési zavarok lépnek fel. Abban a pillanatban azonban, amelyben magát szellemében az asztrál formával összeköti és elkezd tudatosan lélegezni, azonnal érezni fogja az asztráltesttel való tényleges összeköttetést. Kezdetben, amikor mint szellem, ilyen módon fizikai teste mellett összeköti magát az asztráltesttel, semmi másra nem kell figyelnie, mint a légzésre. Ez a gyakorlat addig végzendő, amíg a légzés megszokássá nem válik az asztráltestben, melyet kivont fizikai teste mellé, és magát azzal szellemileg egybekötötte.

   Tehát, mint látjuk, csak az asztráltestben való tudatos légzés teszi lehetővé a mentál matrica eloldását. Ha a mentál és asztráltestben történő légzés többszöri ismétlés után megszokássá vált, tovább lehet menni. Ha az asztráltestben kezdünk lélegezni, a légzés megszűnik a fizikai testben. Az elválasztás által a fizikai test letargikus állapotba kerül, a tagok megmerevednek, az arc egy halottéhoz hasonlóan fakó lesz. Amint azonban beszüntetjük a légzésgyakorlatot a test mellett, azonnal látni fogjuk, hogy a test azonnal vonzza az asztráltestet, mint valami mágnes, és a légzési folyamatot átveszi. Amikor tudatunkkal szellemileg, tehát a mentáltesttel is visszahelyezkedünk testünkbe az asztrál- és mentáltest felveszi fizikai test formáját, akkor lassan magunkhoz térünk, és fejezzük be az első gyakorlatot.

   Ugyanilyen folyamat, amit közönségesen halálnak nevezünk, azzal a különbséggel, hogy a matrica szétrombolódik a fizikai és az asztráltest között. Amikor tehát normális halálról van szó, és az asztrál matrica betegség vagy egyéb okból elszakad az anyagi és az asztráltest köz=ott, az asztráltestnek és a mentáltestnek nincs többé maradása a fizikai testben, hanem automatikusan kilépnek abból. Ez a folyamat anélkül, hogy ott ez tudatossá válna, áthelyezi a légzést az asztráltestbe. Ez magyarázza, hogy az elhunyt lények kezdetben semmiféle különbséget nem éreznek az anyagi és az asztráltest között. Csak fokozatosan ébrednek helyzetük tudatára, amikor látják, hogy a test számukra használhatatlanná vált és az asztráltest más törvényeknek (az Akasha elvnek) van alávetve. Az asztrál síkra vonatkozóan az előző fejezetekben erről már részletesen írtam. Az asztráltest kiküldésének gyakorlata tehát a fizikai halál utánzása. Mivel ezeknél a gyakorlatoknál az ember oly közel van a valóságos élet és az úgynevezett halál közötti határhoz, minden elővigyázati rendszabály indokolt.

   H a mágus az asztráltest kiküldést tökéletesen uralja, megszűnik a haláltól való félelem, mert pontosan megismeri élete leáldozásának folyamatát és tudja, hogy hová kerül fizikai testének levetése után. Az asztráltest tudatos leválasztásának többszöri gyakorlata után az asztráltestben történő lélegzés annyira megszokássá válik, hogy már nem is vesszük tudomásul, és az asztráltestben ugyanolyan érzésünk van, mintha a fizikai testünkben volnánk. Ha vissza akarunk térni az anyagi testbe, tudatosan le kell állítani a légzést az asztráltestben, hogy az asztráltest elválhasson a mentáltesttől, és felvehesse a fizikai test formáját. Abban a pillanatban, amikor az asztráltest az anyagi test formáját felveszi, a fizikai test ismét automatikusan lélegezni kezd. Kizárólag így lehetséges a fizikai testbe való visszatérés. Mivel a mentáltest már törvényszerűségek alá tartozik, más ritmus szerint lélegzik, mint az asztráltesttel egybekötött anyagi test, ezt minden körülmények között szem előtt kell tartani. Csak akkor leszünk képesek magunkat anyagi testünktől folyamatosan eltávolítani, ha annyira megszoktuk az asztrál- és mentáltest kilépését, hogy tetszés szerint ki-be járhatunk. Továbbá, amikor a légzéssel kapcsolatos elővigyázatossági rendszabályok is megszokássá váltak. Az előkészítő gyakorlatok kezdetén ne lépjünk el testünk mellől. Vagy a fizikai testünk mellett álljunk, vagy az asztrál és mentáltesttel az anyagi test pillanatnyi állapotát tehát az ászanát vegyük fel.

   Fontos még, hogy ugyanúgy, mint a mentáltest kiküldésénél, nemcsak a testet, hanem a közvetlen környezetet is tanulmányozzuk. Ez végül is ugyanaz a folyamat, mint a mentális vándorlás esetében: minden tárgyat tudomásul kell venni, érezni és hallani, azzal a különbséggel, hogy a szellem még egy ruhát, a mi esetünkben az asztráltestet is magával viszi, ami lehetővé teszi, hogy „fizikaiabban” hassunk. Ha például csak a mentáltestével látogat el valahová, és ott egy megfigyelt esemény jó vagy rossz érzést vált ki Önből, azt mentáltestében nem érzi, és nem szerez róla tudomást, így az nem is befolyásolhatja. Ha azonban ugyanezt az élményt az asztráltestével éli át, akkor ugyanolyan intenzíven érez, mintha a fizikai test is jelen volna.

   Egy további gyakorlat alkalmával kíséreljen meg fokozatosan, lépésről-lépésre eltávolodni teste mellől. Eleinte erősen vonzódik vissza teste mellé, mint ahogy a mágnes vonzza a vasat. Ez azzal magyarázható, hogy az asztrál és fizikai test közötti köteléket a legfinomabb fluid táplálja, őrzi és tartja egyensúlyban. Az asztráltest kiküldése egy gyakorlatok által tudatosított eljárás a természet törvényszerűségei ellenében. Ezért kíván az asztráltesttel való elmozdulás sokkal nagyobb erőfeszítést, mint a mentáltest elmozdítása. Kezdetben csak néhány lépést távolodjon el testétől és azonnal térjen vissza. Az asztráltestben különböző érzések, mint például a halálfélelem, keletkezhetnek azáltal, hogy a magnetikus vonzóerő annyira befolyásolja és odaláncolja. Ezeket az érzéseket mindig le kell küzdeni. Ezen a fokozaton minden hasonló jelenség felett uralkodni kell. Minden újabb gyakorlatnál növelni kell a fizikai testétől való távolságot és így mind nagyobb távokat lesz képes megtenni. Minél messzebbre tud eltávolodni asztráltestével fizikai teste mellől, annál gyengébb lesz a fizikai test vonzóereje. Távoli utazások után még nehezére is fog esni a testébe való visszatérés. Olyan síkokra és tájakra is eljuthat, melyek annyira rabul ejtik, hogy úgyszólván nagy bánatot fog érezni a testébe való visszatérés gondolatára. A mágusnak azonban uralkodnia kell érzelmein, mert ha megszokja, hogy asztráltestével nemcsak az anyagi síkon, hanem az asztrál síkon is otthonosan mozogjon, csakhamar életunttá válik, és a legszívesebben nem térne vissza többé saját testébe. Érthető, hogy az ilyen kísértés nagy. Különösen, ha a mágus a fizikai világban sokat szenved, a másik síkon viszont boldogságban van része. Elhatalmasodhat felette a vágy, hogy erőszakkal elszakítsa az életfonalat, amely még a fizikai testéhez láncolja. Ez ugyanolyan öngyilkosság volna, mintha a fizikai testtel történne. Ezzel az Isteni Gondviselés ellen cselekedne, ami karmikus következményeket is magára vonna.

   Ha az asztráltest kiküldésének gyakorlatai annyira előrehaladottak, hogy tetszés szerinti távot meg tud tenni, a mágus előtt nyitva áll a lehetőség, hogy képességét különböző célokra alkalmazza. Asztráltestével bárhová áthelyezheti magát, betegeket kezelhet úgy, hogy az asztráltestben a magnetikus vagy elektromos fluidot torlaszolja, megsűríti, és a betegre vetíti. Mivel a fluidok, amelyekkel a mágus dolgozik, csak az illető beteg síkján hatnak, az asztráltest által történő kezelés sokkal áthatóbb, mint ugyanez gondolatátvitel vagy mentális vándorlás által.

   A mágus azonban még egyéb befolyásokat is végre tud hajtani. Képes magát a FÖLD elem által, az asztrál síkon, saját asztráltestében megsűríteni, oly erősen materializálni, hogy ezáltal mind a beavatott, mind a beavatatlan szeme előtt testet ölt, a fizikai szem számára is láthatóvá válik, hallható és érezhető lesz. Ebben a tekintetben a siker a gyakorlat tartalmától és attól a képességünktől függ, amellyel a FÖLD elemet torlaszoljuk az asztráltestben. Természetes és magától értetődik, hogy a mágus fizikai cselekvésekre is képes materializált asztrálteste segítségével. Olyan jelenségek előidézése, mint kopogás és hasonlók, a beavatottak számára itt találnak megfelelő magyarázatra. A mágus lehetőségeinek itt valóban nincsenek határai, és csak rajta múlik, hogy milyen irányban kíván specializálódni. Mindenesetre tisztában kell lennie vele, hogyan viszonyuljon mindehhez. Módjában áll például csupán egyetlen testrész, mondjuk egy kéz, materializálása is. Ha imaginációs erejével véghez tudja vinni egy tárgy elektronrezgésének a meggyorsítását, akkor egy erőinek és fejlettségének megfelelő tárgyat az asztrál síkra juttatva, eltűntethet mások szeme elől. Az anyagi tárgyak ugyanis ekkor már nem az anyagi törvények alá tartoznak, hanem asztrálisak lesznek. Így a mágus számára gyerekjáték lesz ilyen tárgyakat asztrálteste segítségével a legnagyobb távolságokra eljuttatni, és eredeti helyükre visszavinni. A be nem avatottak szemében az ilyesmi szemfényvesztésnek tűnik, de egy mágus nem csak ilyen, hanem különösebb jelenségek véghezvitelére is képes, amiket csodának tekintenek. Mint magyarázatunkból kitűnik, ezek a jelenségek nem csodák, és csoda a szó igazi értelmében a mágus számára nincsen. Ő ismeri a magasabb erőket és törvényeket, azok használatát, és alkalmazza azokat. Még nagyon sok példát lehetne felsorolni, mi mindent tud a mágus asztráltestével véghezvinni, azonban az őszintén törekvőknek az elmondott elegendő lesz.