A mágikus tükör, mint adó-vevő készülék:

 

A tükörrel képmegelevenítés és hangátadás is lehetséges. Két rövid gyakorlatot ismertetek, melyeket nehézség nélkül elvégezhet az a mágus, aki engem eddig lepésről lépésre követett. Az első gyakorlat a kölcsönös kép és gondolat életre keltés két egyformán fejlett mágus között. A távolság tetszés szerinti lehet, nem játszik szerepet, hogy tíz vagy száz kilométerről van szó. Az értekezési mód sokféle lehet, történhet gondolat, kép, írás, hang és érzelem által. A gyakorlat mindig ugyanaz, amely mindig az Akasha elv alapján megy végbe.

   Kezdetben jó lesz, ha a mágus bizonyos gyakorlatra tesz szert egy olyan fejlett partnerrel, aki legalábbis az Akasha elvet jól uralja. Beszélje meg vele a pontos időt, amikor az adást küldeni vagy fogadni kívánja. Történhet mindkettő egy időben. Az adó mindenekelőtt Akashával telíti a tükröt, és ugyancsak az Akasha által transzba helyezi magát. Imagináció útján kikapcsolja saját maga és az adást vevő között a tér és idő fogalmát, hogy az legyen az érzése, mintha a partnerénél volna. Később ez az érzés teljesen magától jön létre, mint már az előző kísérletekben tapasztaltuk. Kezdetben csak egyszerű geometriai formákat kell átadni, azzal a kívánsággal, hogy a vevő partner megpillantsa azt saját tükrében. A vevő az adás előtt Akashával telíti tükrét, magát transzba helyezi az Akasha által, és azt óhajtja, hogy a partner által küldött képet tisztán, jól láthatóan szemlélhesse a tükörben. Ha mindkét mágus kellően képzett, akkor a kép, melyet az adó partner a tükörbe vetített, a vevő által látható lesz. Ha az adás és vétel ideje lejárt, meg kell cserélni a szerepeket. Fontos, hogy a mágus mind az adás, mind a vétel képességét egyenlően fejlessze. A kezdeti sikertelenségek ne vegyék el senkinek a kedvét, gyakoroljon szorgalmasan tovább, néhány próbálkozás után biztosan bekövetkezik a siker. Ha egyszerű képeket már tudunk fogadni, bonyolultabb képeket választunk, élőlények, helységek és tájak képeit, mint azt az előkészítő gyakorlatokban ismertettük. Ha ebben is jártasak vagyunk, térjünk át arra, hogy imagináció nélkül, csak az értelemmel felfogott gondolatokat alkossunk.

   Ha, mint adók és vevők egyaránt tapasztalatokat szereztünk, megpróbálhatunk imaginatíve rövid szavakat írni a tükörre, melyeket a vevő partner a saját tükrében el tud olvasni. A szavak után mondatok következnek, és végül képesek leszünk írás útján egészen hosszú üzenetek átadásra egyik tükörből a másikba. Ha az átadás optikai képességét elértük, az akusztikai következik. Kezdetben az adó egy-két szót mond a tükörbe azzal a kívánsággal, hogy a vevő partner meghallja azt. A vevő a megbeszélt időben ismét transz állapotban van, és várja az üzenetet. Kezdetben ez hangos gondolkodáshoz lesz hasonló, de alkalomról-alkalomra tisztábban lesz hallható, míg olyan nem lesz, mint egy telefonbeszélgetés. Hosszas gyakorlatok után már olyan tisztán fog hallatszani, mintha közvetlenül a fülünkbe mondanák. Ha már rövid szavakat tudunk küldeni és felfogni, lehet rövid mondatokat is továbbítani, és az üzenet hosszát növelni mindaddig, amíg elérjük, hogy egész híranyagot tudunk elküldeni és felfogni. Sok távolkeleti beavatott ezt a módot alkalmazza az egymás közötti kapcsolat fenntartására. Ott ez a hírközlési mód „üzenet a levegőn át” néven ismert. Ezt az elnevezést képletesen kell értelmezni, mert valójában ez a művelet az Akasha elv által történik. Az, hogy az adó és a vevő között a legkülönbözőbb érzelmeket is közölni lehet, logikus és nem szorul bővebb magyarázatra.

   Ha a mágus uralja azt a képességet, hogy hasonlóan iskolázott Mágussal adó és vevő állapotot létesítsen, akkor mások között folyó beszéd- vagy képátvitelt is képes felfogni ugyanúgy, mint a különböző rádióállomások vételénél. A mágikus terminológiában ezt fekete lehallgatásnak nevezzük.

   Ismertetem azt a mágikus tükröt, amellyel mágikusan nem képzett személyekhez is el lehessen juttatni gondolatokat, szavakat és képeket, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy ilyen közlési mód létezik, és hogy esetleg ők is befolyásolhatók így. A mágus ilyenkor a paranccsal az Akashával telített tükörbe csupán szándékát űzi bele, hogy az átruházódjon erre vagy arra a személyre. Ha azután az Akasha elvet a mit sem sejtő személyre irányítja, az képessége szerint át is veszi az üzenetet. Kezdetben, ameddig nem rendelkezünk megfelelő gyakorlattal, a hatás úgy fog megnyilvánulni, hogy az adott időpontban a befolyásolt személy nyugtalan lesz, és az adóra – ez esetben a mágusra – lesz kénytelen gondolni. Később a befolyásolt személy a híradást saját gondolatának fogja vélni, mivel nem tud különbséget tenni, hogy azok saját bensőjéből erednek, vagy felfogta azokat. Ha azonban a mágusnak érdeke, es különösen, ha erre specializálta magát, az illető személyt ahhoz a felismeréshez tudja segíteni, hogy a gondolatok és a híradás tőle, a mágustól származik. Ez a hatás azonnali. A mágus a tükrön keresztül olyan adást is létesíthet, mely folyamatosan hat, és a vevőhöz csak akkor érkezik, amikor az felvevőképes rá. Ilyen állapot rendszerint akkor következik be, amikor az illető személyt külső körülmények nem zavarják. Így a kiküldött adást leggyakrabban elalvás előtt vagy ébredés után veszi fel. Ehhez a mágus a tükörbe koncentrált gondolatát; kívánságát vagy híradását el kell látnia a paranccsal, hogy csak akkor kerüljön átvételre, amikor a szükséges felvevőképesség létrejön. Ameddig a híradást nem veszi át, addig megmarad a tükör felületén. A mágus tehát nyugodtan egyéb teendői után nézhet anélkül, hogy hírközlésével tovább törődne, mert a tükör mindaddig működik, ameddig a gondolatot vagy hírt fel nem veszik. Ha a híradás továbbításra került, a tükör elvégezte feladatát, és az illető személy átvette a hírt, a tükör felülete teljesen kitisztul.