Mágikus szellemiskolázás (IV.):

 

Ebben részben a tudatkihelyezést fogom elmagyarázni. Tudnunk kell tudatunkat tetszés szerint áthelyezni minden tárgyba, minden állatba és emberbe. Ugyanúgy, mint a tárgyakkal való koncentrációnál, helyezzen maga elé közülük néhányat, melyeket naponta használ. Megszokott testtartásban rögzítse tekintetével a tárgyak valamelyikét és vésse magába annak méretét, formáját, színét. Most gondolja magát az illető tárggyá változni. Magát a tárgyként kell éreznie, mintha tárgy érzékelne, és annak tulajdonságait kell felvennie. Éreznie kell, mennyire a helyhez van kötve, ahová letették, és azt csak külső befolyásra tudja elhagyni. A tárggyá változottan kell gondolnia a célt is, melyre a tárgy szolgál. Intenzív összpontosítással a tárgyból szemlélve kell megítélni a környezetét és felfogni a többi tárgyhoz való viszonyát, ha például az asztalon nyugszik, a helyiséggel bezárólag, amelyben a tárgyak találhatók. Ha valamely tárggyal sikerült a gyakorlat, fokozatosan vegye sorra a többit. A gyakorlatot teljesítette, ha sikerül minden kiválasztott tárgyat úgy összekötni öntudatával, hogy formáját, nagyságát és tulajdonságát magára tudta ölteni, és megszakítás nélkül legalább öt percig képes volt abban tartózkodni. A testét ezalatt teljesen el kell felejtenie. Tudatáthelyezéshez ezután válasszon nagyobb dolgokat, mint egy növény, bokor, fa és hasonlók. A tudat nem ismer sem időt, sem teret, ezért maga az Akasha elv.

   A gyakorlatok szokatlan módjától, az esetleges kezdeti nehézségektől ne ijedjünk vissza. Türelem, kitartás és állhatatosság a kívánt sikerhez vezetnek. Hogy milyen jelenségűek ezek az előkészítő gyakorlatok a további mágiában, az a tanulónak esetleg csak később válik világossá. Ha az élettelen tárgyakban már uraljuk a tudatáthelyezést, akkor az élőlényekkel történő gyakorlatok következnek. Mint említettük, a tudat idő és tér nélküli, ezért az élőlényekkel történő gyakorlatoknál nem szükséges a választott tárgyat közvetlenül szem előtt tartani. A tanuló eddigre már annyira legyen iskolázott, hogy imaginatíve minden lényt el tudjon képzelni, és tudatát áthelyezni egy macska, kutya, ló, tehén, kecske és a többi létébe. A kísérleti tárgy fajtája itt lényegtelen, épp úgy lehet hangya, mint madár vagy akár elefánt. A mozdulatlan helyzetben történő elképzelés után a járó, futó, mászó, repülő vagy úszó állat elképzelése következik, faja szerint. A tanulónak tudnia kell tudatát bármely kívánt formába átváltoztatni, és úgy hatni. Legalább öt perig kell kitartani megszakítás nélkül, ha ezt a gyakorlatot elvégzettnek akarjuk tekinteni. Beavatottak, akik évekig foglalkoznak ezzel a gyakorlattal, képesek minden állat megértésére és azok akaratukkal való uralására.

   Ezzel kapcsolatban az álaltokról szóló elképzelésekre és mondákra kell gondolnunk, amelyek szerint varázslók állatokká változtatják magukat. A mágus számára a meséknek és mondaszerű elképzeléseknek sokkal mélyebb értelmük van. Minden kétséget kizáróan ezekben feketemágusokról van szó, akik mindenféle állat formáját veszik magukra a láthatatlan világban, hogy sötét szándékait fel ne ismerjék. A fehér mágus elítéli az ilyen cselekedeteket és szellemi képességei által minden ilyen lényt fel tud ismerni. Tudása azonban nem arra való, hogy ilyen cselekedetekre vezessék, hanem, hogy őt a magasabb mágiára előkészítsék, ahol majd bizonyos munkálatoknál Istenhez közelebb álló, magasabb formát kell, magára vennie, melybe majd tudatát is át kell helyeznie. Ha a gyakorlatokban addig jutottunk, hogy tudatunkkal minden állatformát magunkra tudunk ölteni, és ebben a képzeletben megszakítás nélkül öt percig ki tudunk tartani, akkor emberekkel kell megpróbálni ugyanezt a gyakorlatot. Kezdetben válasszunk ismetősöket, barátokat, családtagokat, nemre és korra való megkülönböztetés nélkül. Mindig tudnunk kell áthelyezni a tudatot a testbe oly módon, hogy magunkat tökéletesen az elképzelt személyként érezzük és gondoljuk. Az ismerősökről térjünk át idegenekre, akiket sohasem láttunk, és ezért el kell őket képzelnünk. Végül válasszunk más fajú és színű embereket. A gyakorlat befejezett, ha tudatunkat legalább öt percig egy elképzelt testbe áthelyezve tudjuk tartani. Minél tovább tudjuk ezt megvalósítani, annál inkább előnyünkre válik ez a képesség.

   Ezzel a gyakorlattal a mágus eléri azt a hatalmat, amellyel magát bármely emberrel össze tudja kötni, ezzel az elképzelt ember gondolatait és érzéseit nem csak ismerni, hanem, ismerve múltját és jelenét, tetszés szerint befolyásolni is tudja. Azonban nem téveszthető szem elöl, hogy „Ki, mint vet, úgy arat”. A mágus sohasem fog valamilyen rossz célból emberekre befolyást gyakorolni, embereket kényszeríteni, vagy akaratuk ellenére cselekedni. Azt a nagy hatalmat, mely neki e gyakorlat által megadatik, csak jóra fogja fordítani, amiért az áldás sem marad el számára. Ebből a mágus megérti, hogy Keleten a tanuló miért adózik a legnagyobb tisztelettel mesterének. Azáltal, hogy mesterét tiszteli, ösztönszerűen összeköti magát a mester tudatával, ami befolyásolja, így előmenetele biztosabb és gyorsabb. Ezért tartják a keleti tanmódszerek a mestert – gurut – a tanuló fejlődése folyamán nélkülözhetetlenül fontosnak. A Tibetben ismert ANKHUR ugyanezen az alapon nyugszik, csak ott a mester köti össze magát a tanuló tudatával, átruházza rá a hatalmat és a megvilágosodást. Az európai misztikusoknál ez az eset pneumaátvitel néven ismeretes.