Mágikus testiskolázás (IV.):

 

Az első fokozat gyakorlatainak immár szokássá kellett válniuk. A második fokozat gyakorlatait idő és lehetőség szerint el kell mélyíteni és megerősíteni. El kell érnünk a célul kitűzött képesség elérését, kísértésekkel való küszködés nélkül, különösen anélkül, hogy a kísértéseknek engedni kellene. A harmadik fokozat gyakorlatait szintén mélyíteni kell. A testtartást olyannyira kell uralni, hogy az ászana ülést órákig kibírjuk a legkisebb zavar, feszültség vagy az izmok görcsösödése nélkül. A sugárzó erőnek meg kell erősödnie, és dinamikussá kell válnia, ami a képzelőerő által, mély meditációval érhető el. A mágusnak meg kell tanulnia minden helyzetre alkalmazni a sugárzóerőt. El kell jusson addig, hogy minden kívánság azonnal megvalósul, melyet a fénylőerőbe helyez. Ezzel segítséget fog nyújtani betegségben szenvedő embertársainak, és balesetek alkalmával, ami áldást hoz számára.

   Most test- és kéztartásokat, gesztikulációkat, azaz általában rituálénak nevezett gyakorlatokra térünk át, amely ugyanolyan kevéssé ismert terület, mint az előző. A rituálék alapelve: külső kifejezési móddal megerősíteni egy eszmét, gondolatmenetet. Vagy fordítva: egy eszmét, gondolatmenetet gesztus vagy cselekedet által előidézni, hermetikus kifejezéssel evokálni, azaz idézni vagy előhívni. Ez az elv az egész rituális mágiában érvényes. Ezzel azt mondtuk, hogy külső cselekedettel nemcsak kifejezni, hanem meghatározott feladathoz kötni is lehet minden eszmét és minden lényt. Ami nem nyeri el meghatározott nevét, szimbólumát, vagy nem kap és visel külső jelet, az nem bír jelentőséggel. Ezen az őstézisen nyugszik minden mágikus eljárás vagy rituálé, és minden vallásrendszernek ősidők óta megvannak a saját, különleges szertartásai, amiből a tömeg számára csak egy rész elérhető. A többit titokban tartották és csak a főpapok és beavatottak előtt volt ismert. Minden rituálénak meg van a maga célja, amit szolgál, tekintet nélkül arra, hogy tibeti varázslatról, a bali papok ujjállító rituáléiról vagy mágikus bűvölésről van szó. A szintézis mindig ugyanaz. A bírósági eljárásoknál szokásos, három újjal történő bizonyságtétel is mágikus gesztusnak tekinthető. A felemelt újjak a Szentháromságot szimbolizálják. A számos páholyok és szekták mindegyike rendelkezik saját rituáléval, ahogy például a szabadkőműves páholy is meghatározott jelhez, szóhoz és fogáshoz van kötve. Historikus szempontból erről a témáról sokat lehetne mondani, de a gyakorlati mágia, illetve mágikus kiképzés számára egy ilyen tanulmány teljesen céltalan volna.

   Az igazi mágusra nem gyakorol semmilyen befolyást, ha különböző könyvekben olvassa, hogyan rajzolnak meg mágikus jeleket a végtelen, az Istenség és az érinthetetlenség szimbólumának tekintve, lehelyezve szellemiségüket vagy angyalukat. Ugyanígy ha arról értesül, hogy egy l´ma, aki megrajzolja Mandaláját, és THATAGATOS-át, mint védőistenséget állítja oda. Ilyen idegen példákra és magyarázatokra a mágus nem szorul, mert tudja, hogy ezek csak eszmelekötő fogások és csupán támaszt adnak a szellem emlékezőképességének. Ezen a fokozaton a mágus megtanulja a saját rituálék, gesztusok és ujjtartások művészetét. Ez individualitásától és felfogóképességétől függ. Némely mágus a legegyszerűbb rituáléval többet ér el, mint egy spekulatív okoskodó a legkomplikáltabb vallásgyakorlatával. Nem lehet pontos irányvonalat megadni, a tanulónak egyénileg, intuitíve kell cselekedni és minden eszmét, minden gondolatmenetet, vagyis mindazt, amit meg akar valósítani, tudjon egy gesztussal, ujjállítással vagy rituáléval kifejezni. Minden bizonnyal nem támadásra szorult ököllel fog kifejezésre juttatni egy áldó gesztust. Mindig individuálisan a helyzet jellegének megfelelően fogja rituáléját megválasztani, amit feltűnés nélkül, titokban alkalmaz. Vannak mágusok, akik ujjmozdulatokkal a kabát- vagy nadrágzsebben, a legnagyobb társaságban is észrevétlenül tudnak rituális mágiát végezni. Az öt ujj elemeknek megfelelő analógiáját használják: mutatóujjnak a TŰZ, a hüvelykujjnak a VÍZ elemet, a középső ujjnak az Akashát, a gyűrűs ujjnak a FÖLD elemet, a kisujjnak pedig a LEVEGŐ elemet tulajdonítják; éspedig a jobb kézen aktív, a bal kézen pedig passzív formában. E néhány példa legyen elegendő.

   Egészen individuálisan rendeljen tehát különböző eszmékhez megfelelő jeleket, de hallgasson erről, mert ha más valaki ugyanarra az eszmére ugyanazt a jelet használná, az erők levezetésével gyengíteni az Önét. Személyes kívánságát, melyet nagyon gyorsan akar megvalósítani, kösse és űzze saját kis gesztikulációjához vagy rituáléjához. Az ujjgesztikuláció a legjobb ehhez, és legyen meggyőződve róla, hogy gesztusa által kívánsága megvalósul, sőt már meg is valósult. A jelen idő felszólító mód törvénye itt is érvényes. A megvalósulás imaginációjának a gesztussal vagy rituáléval összekötve, kezdettől magától értetendően és magabiztosan, a siker megingathatatlan hitében kell történnie.

   Kezdetben mindkettőt, rituálét és képzeletet alkalmazni kell. Később, amikor már csak a kívánság elképzelésével és annak megvalósulásával foglalkozunk, vágyunk ébred gesztus vagy rituálé használata iránt. Ha addig eljutottunk, hogy egy kívánság a képzeletben automatizálódott, akkor az eljárás ismét fordított: csak a gesztust végezzük el, és a képzelet vagy az illető erő önmagától feloldódik annak hatásában. Ez a rituálé, az ujj- vagy testtartás tulajdonképpeni célja. Ha a rituálé a képzelettel automatizálódott, elegendő csak a rituálét kivitelezni, hogy a kívánt hatást vagy befolyást elérjük. Ha ez az erőtartalék, a gyakori ismétlés által megnő, akkor a puszta rituálé egy része is előidézi a szükséges hatást. Ezért fontos, hogy senkivel se beszéljünk rituáléinkról, mert azok ismeretében más ugyanazon rituálé használatával fáradság nélkül hasonló hatást tud elérni, és a telített erőt elvonhatja az értelmi szerző rovására.

   Vannak páholyok, melyek a kezdőkkel rituálékat végeztetnek, melyek által automatikusan telítődik egy erőtartalék. A magasabb szintű beavatottak ezáltal olcsó erőtöbblethez jutnak, és azzal fáradság nélkül dolgoznak. De ha a tanuló már maga is hasznosítani tudja a tartalékot, már megkívánják tőle a rituálé használatát.

   Felmerül a gondolat, hogy egyes politikai mozgalmak és pártok az üdvöző gesztusban indirekt módon mágikus cselekedetet hajtanak végre, aminek állandó ismétlése által mindig további életerő dinamikát továbbítanak az általános tartalékba, még ha egyszerre csak kis mértékben is. Így volt például a nemzeti szocialista pártban: az üdvözlést kísérő kézemelés egy bizonyos hatalmi gesztus. Eltekintve attól, hogy a börtönben sínylődők, az ártatlanul halálraítéltek, valamint a harcmezőn kiszolgáltatott áldozatok átkai ellentétes polaritást termelnek ki, ami szintén nagyban elősegíti az erőtartalék pusztítását. Ha egy ilyen megerősödött kollektív erőbázist kapzsi és gonosz célokra használnak, a polaritás által a megsűrített erő az alapítók ellen fordul, és a következmény szétesés és megsemmisülés.

   Valamennyi szertartásra ugyanez a törvény érvényes, legyen az vallás, szekta, páholy. Ugyanezeken az alapokon nyugszik a csodával történő gyógyulás is a búcsúhelyeken. A hívő erős hittel és szentképbe helyezett megingathatatlan bizalommal kivonja az akasha elvből a szellemi erőt, melyet az imádók serege halmozott fel ott, és ez által megtapasztalja az erő csoda-hatását. A helyesen képzett mágus az egyetemes törvények alapján mindig megtalálja az egyetlen helyes magyarázatot az ilyen és hasonló jelenségekre. A törvények, nevezetesen a polaritás törvényének ismerete alapján, ha akarná, minden további nélkül képes volna ezt az erőt magához ragadni az illető kultúra-tartalékból, és azzal hasonló gyógyításokat vagy más, csodának tűnő cselekményeket végrehajtani. De az etikailag magasan álló mágus az ilyen cselekményt eltulajdonításnak tartaná, és magát soha le nem alacsonyítaná erre. Más eszközök állnak rendelkezésére. Ezt csak mellékesen említettem meg, és most forduljunk ismét a rituálék felé.

   Mint említettük, minden eszme, kívánság és elképzelés megvalósítható rituálék által, attól függetlenül, hogy anyagi, asztrál vagy szellemi síkot veszünk igénybe. A megvalósulás ideje egyrészt a szellemi érettségtől, másrészt a rituálé használatának gyakoriságától függ. A mágus olyan, univerzális jellegű rituálékat válasszon, melyet egész életén át alkalmazhat. Minél kevesebbet kíván, annál gyorsabban lesz a siker. Ne válasszunk másikat, amíg hatását tekintve az előző nem működik kellően. Kezdetben elégedjünk meg egyetlen, de legfeljebb három rituáléval. Ezen a fejlődési fokon a mágus már képes lesz betartani a megfelelő mértéket, és tudni fogja, mennyit tud telíteni.