Mágikus lélekiskolázás (V.):

 

A negyedik fokozat gyakorlati vezérfonala megtanította a négy elemet az univerzumból a testünkbe vonni, azokat előbb az egész testben, majd minden egyes testrészünkben torlaszolni, és ezáltal elemfeszültséget, dinamikát előidézni. A gyakorlatokkal testünk mind befogadóbbá, vált az elemfeszültséggel, és mind ellenállóbbá a keletkező nyomással szemben. Ez a fokozat ismét tovább visz bennünket, és megtanít az elemek szétárasztására és uralására, mert e nélkül a gyakorlati mágiában történő munka elképzelhetetlen. Nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a gyakorlat mesterei legyünk.

   Üljön le szokott testtartásába. A képzelet segítségével, tüdő- és póruslégzéssel lélegezze be a TŰZ elemet egész testébe, annak különleges tulajdonságával, a forróság érzetével, és a nélkül lélegezzen ki. Ha testében elegendő meleg halmozódott fel, vagyis a TŰZ elem kellően torlódott, hagyja a képzelet által az elemet a Plexus Solarisból kiáradni, és töltse be vele az egész helyiséget, melyben tartózkodik. Amikor az elemet kiüríti testéből, éreznie kell, hogy teste attól teljesen megszabadul. A felhalmozott elem a helyiségben szétárad, ahogyan a térimpregnálásnál az életerővel végezte. Ismételje meg néhányszor ezzel az elemmel a torlaszolást és kiürítést, és minden kiürítés alkalmával torlaszolja mind jobban a TŰZ elemet a helyiségbe. Amint megszabadult az elemtől, éreznie kell, hogy a szobában jó meleg van. Néhány gyakorlat után nem csak szubjektíve lesz érezhető a meleg a szobában, hanem ez valóságossá válik. Hőmérővel megállapíthatjuk, hogy a TŰZ-re vonatkozólag mennyire tudjuk képzelőerőnket megsűrűsíteni. A siker ebben a gyakorlatban is az akarattól és a képzelőerőtől függ. Ezen a fokozaton nem fontos olyan fizikai meleg létrehozása, amely hőmérővel is bizonyítható, de ha a mágust különösen érdekli, ilyen különleges hatás kiváltása, akkor az utalások segítségével csak erre az elemgyakorlatra specializálhatja magát. Igazi mágus nem fogja beérni ilyen kis eredményekkel és inkább továbbfejlődésén fog dolgozni, mert tudja, hogy idővel többet fog elérni.   

   Elem-kiterjesztési gyakorlata akkor tekinthető befejezettnek, ha bizonyosan érzi a meleget a helyiségben. Amikor ez megtörtént, a mágus hagyja az eltorlaszolt TŰZ elemet a világ minden irányába szétáradni, feloldódni.

   Az elemmel telített dolgozószobát a mágus tetszése szerint elhagyhatja az elemtorlasz előzetes feloldása nélkül. A tértelítéshez hasonlóan, meghatározott időre is űzheti az elemet a helyiségbe. Minden siker akaratától és képzelőerejétől függ. Nem tanácsos azonban egy elemmel telített helyiséget hosszú időre elhagyni, mert az illető elem lényei az ilyen atmoszférában szívesen tréfálkoznak, ami rendszerint a mester számlájára történik. Erről bővebbet az elemlényekkel való munkáról szóló fejezetben talál.

   Fontos megemlíteni, hogy ha a mágus a szabadban végzi ezeket a gyakorlatokat, akkor egy meghatározott térfogatot kell elképzelnie. Ez egyéni mérték szerinti, bármekkora lehet. A képzeletnek itt sincsenek határai. A TŰZ elem torlasztásához hasonló módon végezzük a további három elem gyakorlatait is. A LEVEGŐ, majd a VÍZ és végül a FÖLD elem következzék. A gyakorlatok időpontja és időtartama a tanuló idejétől függ. Előveheti egyik napon az egyik elemet, a másikon a másodikat, és a többi; vagy reggel az elsőt, délben a másodikat, este a harmadikat és másnap reggel a negyediket. Aki sok idővel rendelkezik, és elegendő akaratereje van, átveheti sorban mind a négy elemet egyszerre is. Ha ilyen téren mind a négy elemet uralja, továbbmehet.

   Az előző gyakorlat megtanította a mágust a belélegzett elem kiárasztására a Plexus Solarison át és torlaszolására a térben. A további gyakorlatban megtanulja a pórusokon és tüdőlégzéssel torlaszolt elemet nem csak a Plexus Solarison keresztül, hanem az egész test pórusain kiárasztani, így előidézve az elemtorlasztást. Ez mindegyik elemmel elvégzendő. A feloldás a végtelenbe, az univerzumba, ugyanúgy történik, mint ahogyan az előző gyakorlatban. A tanuló akkor léphet tovább, ha ezt a gyakorlatot is tökéletesen uralja, és nemcsak egész testével, hanem egyes testrészeivel is képes erre. A mágiában különösen a kezek és a lábak fontosak, ezeknek különös figyelmet kell szentelni. Póruslégzéssel torlaszolja egyik vagy mindkét kezébe az illető elemet és egyetlen kézmozdulattal, villámszerűen engedje kezéből a helyiségbe, így telítve azt. Ismételt gyakorlatok által itt is mesterek leszünk. A tanulónak ezt a gyakorlatot minden elemmel át kell vennie és uralnia. Ha eddig eljutott, ismét tovább mehet egy lépéssel.

   Üljön le szokott testtartásában. Lélegezze be a TŰZ elemet tüdő és póruslégzéssel egész testébe, és torlaszolja el, míg forróságot nem érez. Most képzelje el, hogy az eltorlaszolt TŰZ egy összepréselt tűzgolyó a szívgödörben, a Plexus Solarisban. Ez az összepréselt gömb fénylő naphoz hasonlítson, olyan tüzes és világos legyen. Képzelje el, hogy napfonatából kilépve, ez a golyó szabadon lebeg a levegőben. A golyót így is fehéren izzónak és forróságot sugárzónak kell elképzelnie. Kezével hozzá közelítve éreznie kell a kisugárzó forróságot. Képzeletével tartsa meg a gömböt, ameddig csak lehet. Fejezze be a gyakorlatot azzal, hogy lassan feloldja a golyót a mindenségben, vagy hagyja hirtelen szétdurranni a semmibe. Mindkét lehetőséget uralni kell. Ugyanígy járjon el a LEVEGŐ, a VÍZ és a FÖLD elemmel. Hogy jobb elképzelése legyen, a LEVEGŐ esetén az összepréselésnél adjon a golyónak égszínkék színt. A VÍZ könnyebben elképzelhető, de ha szükséges, kezdetben képzelje el golyó formájú jégtömbként. A FÖLD elemet agyaggolyónak elképzelni bizonyára nem lesz nehéz. Amint ezt a gyakorlatot mind a négy elemmel elvégezte, és valamennyit uralja, térjen át arra, hogy ugyanezzel a módszerrel más formákat képez az elemekből. Kezdetben válasszon olyan egyszerű formákat, mint a kocka, kúp, piramis és hasonlók. A gyakorlat elvégzettnek tekinthető, ha sikerült tetszés szerinti formát adni minden elemnek, melyet testébe torlaszolt.

   Csak akkor szabad a következő gyakorlatot elkezdeni, amely az elem közvetlenül az univerzumból való árasztását írja le, ha az előzőt tökéletesen uralja. A gyakorlat a következő. Leül ászanájába és nyugodtan, megerőltetés nélkül lélegzik. Elképzeli, hogy a végtelen térből a TŰZ elemet kivonja, és a helyiségbe árasztja azt. Az univerzumot, mint óriási golyót képzeli el, melyből a TŰZ elemet minden oldalról a helyiségbe vonzza és megtölti vele azt. Képzelje el, hogy az ősforrásból a TŰZ elem a legétherikusabb, a legfinomabb, és minél jobban magához húzza azt, annál sűrűbb, anyagibb és forróbb lesz. Ennél a gyakorlatnál éreznie kell testén a forróságot. Minél jobban megsűríti a helyiségben az összepréselt elemet, annál nagyobb lesz a meleg. Úgyszólván kemencében kell éreznie magát. Ezután akaraterő és képzelet által az elemet oldja fel ismét a végtelenbe.

   Ugyanezt ismételje meg a LEVEGŐ elemmel, melyet szintén a gömb alakú univerzumból von magához minden oldalról, megtöltve vele a helyiséget. Ennél a gyakorlatnál úgy kell éreznie, hogy egy végtelen levegőtengerben a nehézkedéstől teljesen szabadon lebeg. Ha ez a gyakorlat jól sikerült, akkor egy ilyen módon telített helyiségben olyan könnyűnek fogja érezni magát, mint egy léggömb. A megsűrített LEVEGŐ elemet oldja fel ős-szubsztanciájában, ahogy a TŰZ elemmel tette. Hasonló módon járjon el a VÍZ elemmel is. Képzelje el, hogy ezt az elemet egy végtelen óceánból kezdetben hideg pára formájában vonja magához, melyet annál jobban megsűrít, minél közelebb hozza magához és a helyiséghez. Töltse meg az egész helyiséget ezzel a hideg párával és gondolja magát ennek a középpontjába. Fagyos hideget kell éreznie, mely testén egyenesen lúdbőrös állapotot idéz elő. Amint ezt a hideget érzi, árassza szét a VÍZ elemet annak ősformájába és hagyja szétáradni a végtelenbe. Így néhány percen belül a legforróbb nyáron is képes dolgozószobájába hűvöset teremteni. Ugyanígy cselekedjen a FÖLD elemmel. Az univerzumból vonja magához, mint szürke tömeget, mely az anyaghoz hasonlóan annál barnább lesz, minél közelebb kerül hozzá, amíg egész testén érezni fogja a nehézségi és az összenyomó erő nyomását. Ha ennek az érzésnek hatalmába került, bomlassza szét az elemet ismét ősanyaggá, ahogyan a többivel tette.

   Amint láttuk, ennél az eljárásnál az odavonzott és materializált elem oda jut, ahová koncentráljuk anélkül, hogy testünkbe hatolna, tehát minden a testünkön kívül játszódik le. A mágusnak mindkét módszert uralnia kell, mert egyes mágikus munkálatoknál a teste által materializált elemet használ, mint például betegségek gyógyításánál, segédszellemek vagy elementárok alkotásánál; más esetekben viszont a megsűrűsödött elemet közvetlenül alkalmazza. Ha ezt a gyakorlatot is jól elsajátította, tovább mehet.

   A következő gyakorlat során kivonunk az univerzumból egy elemet, mellyel azonban nem a helyiséget telítjük, mint az előző gyakorlatban, hanem egy általunk választott formát sűrűsítünk meg. Ez hasonlóan megy végbe, mint annál a gyakorlatnál, amelynél a testben lévő elem sűrítése, és a létrehozott formák testen kívüli helyezése, levegőben lebegtetése volt a feladat, azzal a különbséggel, hogy a formaképzés most nem a testben, hanem azon kívül lebegve történik. Így kell a mágusnak egy tűz-, egy levegő-, egy víz- és egy földgolyót alkotni. Ha ez nehézségek nélkül sikerül, képezzen egyéb formákat a maga előtt lebegő elemből és hagyja azokat egy idő után mindenségben feloldódni. Minden alkalommal éreznie kell az illető elem különleges tulajdonságát, sőt addig kell jutnia, hogy beavatatlan is érezze és lássa az illető elemet. De ezek már nagy teljesítmények, fáradságos munkálatok eredményei. Töviden, a tanuló a gyakorlatok folyamán képes legyen a világegyetemből minden elemet megsűrűsíteni, és azt bármilyen kívánt formává sűríteni. Az utolsó gyakorlat leírásának ez a célja. Képzett mágus úgy tud telíteni egy elemet, hogy az anyagi erővé válik. Így például a TŰZ elemmel a legnagyobb távolságban is képes tüzet fakasztani. Kezdetben úgy gyakoroljon, hogy az univerzumból kivont tűzgolyót képzeletben, és anélkül, hogy a testét érintette volna, olyan parányira préseli össze, hogy izzó szikra legyen csupán. Készítsen jó előre benzinnel vagy alkohollal átitatott vattacsomót, és ha e szikra a vattacsomót eléri, az tüzet fog és égni kezd. Ha a mágusnak sikerül ez a kis művészet, megkísérelheti ugyanezt egy gyertyával végül egy petróleumlámpával. Ezt közelből és távolról egyaránt képes lesz véghezvinni. Továbbá képes tűzszikrát űzni egy üvegpalackba, és villámszerűen egy víz-szikrát bedobni. Amint ezek egymással érintkeznek, a palack ezer darabra robban szét. Ilyen és hasonló játékokat a mágus maga is ki tud gondolni, ha a törvényeket ismeri és uralja; igazi mágus azonban nem fog ilyen tréfálkozásokkal időzni. Tudja jól, hogy az elemek által olyan természeti jelenségeket tud előidézni, mint villámlás, mennydörgés, eső, zivatar; vagy pontosan ezeket képes megszüntetni, megállítani, feloldani. Mindezek az erők, melyek a normális ember számára csodának számítanak, a mágus számára magától értetődőek, és tőle függ csupán, hogy ilyen jelenségekre állítja magát, vagy tovább megy mágikus fejlődésében. Egyebek közt ismeretes a keleti fakírok mangófa csodája, ahol egy mangófa a magból teljes növénnyé nő egy óra alatt. Ezt is egyedül az elemek uralása által viszik végbe.

   A tanuló egy elem anyagi sűrűségét fizikailag is ellenőrizheti úgy, hogy egy megsűrűsített elemet egy üveg tiszta, de még inkább desztillált vízbe dob, és ezt néhányszor megismétli. Azt fogja látni, hogy a TŰZ elemnél a VÍZ íze savanykás, LEVEGŐ esetén édeskés, a VÍZ-nél húzósan fanyar, a FÖLD-nél pedig dohos, fülledt lesz. Kémiailag is megvizsgálható ez z eljárás: erős és jó telítés esetén az aktív elemeknél, mint a TŰZ és a LEVEGŐ, a vízbe mártott indikátorpapír (lakmusz) savas; a VÍZ és a FÖLD elemnél pedig lúgos reakciót mutat.

   Ki nem gondol ezen kísérleteknél a kánai mennyegzőre, ahol Krisztus a vizet borrá változtatta. Csak egy olyan magas fokú beavatott, mint amilyen Krisztus volt, vihette véghez ezt a csodát az elemek külső hatása nélkül, belülről, az átváltoztatandó víz Akasha elvéből.

   Ezzel befejezem az ötödik fokozat mágikus lélekiskolázását. Senki se menjen tovább, amíg valamennyi gyakorlatot és feladatot maradéktalanul el nem végezte. A képességeket arányosan kell fejleszteni, mert az egyik a másiktól függ. Remélem, hogy senkinek sem jut eszébe, csupán egyes módszereket használni. Nemcsak a sikerek maradnak el, de egészsége is károkat szenvedne. Ezt vegyük figyelembe. Aki azonban lelkiismeretesen elvégzi a gyakorlatokat, nyugodt lelkiismerettel, teljes gőzzel dolgozhat tovább mágikus fejlődésén.