Mágikus testiskolázás (V.):

 

Ezen a fokozaton gyakorlatokat írok le, amelyek mágikus úton teszik lehetővé a tudatos, passzív közlekedést a láthatatlannal. Bár a módszerek bizonyos fokig hasonlítanak a spiritiszta módszerekhez, itt azonban a mágus, amint maga is látni fogja, nem süllyed a spiritiszták médiumnak nevezett, akarat nélküli eszközévé. A mágus nem válhat ellenőrizhetetlen erők játékává, ellenkezőleg: erőit tudatosan vezeti, és megtanulja azokat tudatosan alkalmazni is. Emellett tekintetbe veszi mind a láthatatlan, mind a fizikai világ törvényeit. A láthatatlannal való kapcsolathoz elsősorban a levitáció gyakorlatai adottak, melyek célja valamilyen testrészt oly módon előkészíteni, hogy segítségével egy lény hírt adhasson magáról. Térjünk át mindjárt a gyakorlatra.

   Üljön le egy asztal elé, és mindkét kezét helyezze rá. Végezzen el jobb kezében egy életerőtorlaszt és koncentráljon arra, hogy kezét és ujjait nem az izmok segítségével, hanem kizárólag akaratával uralja. Ezután hagyja az eltorlaszolt életerőt a képzelet által az univerzumba szétáradni. Most kezdje el a tulajdonképpeni levitáció gyakorlatot. Torlaszolja a LEVEGŐ elemet a jobb kéz mutatóujjába és összpontosítson arra, hogy a mutatóujja olyan könnyű, mint a levegő. Képzelje el, hogy a mutatóujját akaratával felemeli, mialatt a kéz a többi ujja nyugodtan az asztalon marad. Azt kell éreznie, hogy nem az izmok, hanem az akarat az, mi az ujját felemeli. Amint az ujját a magasba tudta emelni, hagyja azt ismét akarata által visszasüllyedni. Ha megszűnne magát ellenőrizni, mialatt az ujja a magasban van, akkor azonnal visszaesne. Ezt meg is lehet próbálni, de csak azért, hogy megállapítsuk, mennyiben uralja azt az akarat és mennyiben az izmok. Ha a jobb kéz mutatóujját csupán akarattal, tetszés szerint lebegtetni tudja, járjunk el hasonló módon a többi ujjal is. A levitáció gyakorlat elvégzettnek tekinthető, ha a jobb kéz valamennyi ujját csak akaratunk által tudjuk emelni és visszaengedni. Járjunk el ugyanúgy a bal kéz ujjaival is. Ha ezt is teljesítettük, próbáljuk meg hasonló módon először a jobb majd a bal kezet felemelni. Ha némi gyakorlat után sikert értünk el, tovább megyünk: az egész kezet emeljük fel akaratunk által, a felsőkarral együtt. A kísérletet ki is lehet bővíteni azzal, hogy mindkét kezet egyszerre emeljük fel csak akaratunk segítségével. Ha a mágus ezt a gyakorlatot az egész testére kiterjeszti, hosszabb idő után képes egész testét akarata által a levegőbe emelni. Hosszabb gyakorlás után a mágus tudna a vízen járni anélkül, hogy elmerülne, a levegőben utazni és még más hasonlókat, tetszése szerint. Mindenesetre évekig kellene gyakorolnia, hogy az említett sikereket kivívhassa. Magas fokozatot elért beavatottak rendelkeznek ezekkel a képességekkel anélkül, hogy évekig gyakorolniuk kellene, mert mindez a mágikus érettségtől és fejlettségtől függ. Egy magas szintű mágus alapos ok nélkül nem fog ilyen jelenségeket kiváltani, és azért a legkevésbé, hogy kíváncsiakat kielégítsen. A mi fejlődési fokozatunkon elégedjünk meg azzal, hogy saját akaratunk által csak ujjainkat és kezeinket tudjuk így lebegtetni. Ha eddig eljutottunk, végezzünk el egy másik kis előkészítő gyakorlatot is, mely a láthatatlannal való passzív közlekedéshez szükséges.

   Üljön le ismét egy asztalhoz, melyen kezei nyugszanak. Képzelje el plasztikusan, hogy szellemi jobb keze kilép fizikai kezéből. Szellemi kezét helyezze a fizikai keze mellé vagy hagyja azt az asztalon keresztül a térdére hullani. Az elképzelt szellemi kezet kell az igazinak tartani. A húsból való kezében egy szabad, mentális tér áll elő, mely a külső kéz formájával bír. Gondolja el, hogy a húsból való keze így ártalmatlan, magát tehát a negyedik dimenzióban, az Akasha elvben találja. Ha ez sikerül néhány pillanatra, térjen vissza mentális kezével a fizikai kezébe és fejezze be ezzel a gyakorlatot. Ismételje a gyakorlatot, amíg a kezet, a leírt módon sikerül legalább öt percre exteriorizálni (kihelyezni). Ha ez is jól sikerül, akkor elő van készítve a passzív közlekedéshez a láthatatlannal.

   Amint látjuk, a mágikus előkészület más, mint a spiritisztáknál, akik annyiban passzívak, hogy egy ceruzát vesznek a kezükbe és írnak vagy rajzolnak. Azt, hogy a híradások, amit a spiritiszták mediális írásnak, vagy mediális rajzolásnak neveznek, valóban a negyedik dimenzióból, ahogy ők mondják, a túlvilágról jönnek, vagy a médium tudatalatti tudatából erednek, a mágus megítélésére bízzuk.

   Egy, a mi módszerünk szerint kihelyezett kéz valóban a negyedik dimenzióban van, és láthatóvá válik valamely ottani lény számára, amely azt használatba veheti, és híradásait a mi anyagi világunkba átjuttathatja. Ha a tanuló ezt a gyakorlatot elvégezte, képes a negyedik dimenzió lényeivel érintkezésbe lépni. A mágus mindenekelőtt azon fog fáradozni, hogy védőszellemével, szellemi vezetőjével lépjen kapcsolatba, aki hozzá a legközelebb álló. Minden mágiatanuló tudja, hogy az Isteni Gondviselés már születéstől fogva egy lényt rendelt mellé, akinek feladata védencét őrizni, irányítani és ösztönözni. Fejlődés és karma szerint ez a lény meghalt vagy ezen a planétán még testet nem öltő lény lehet. Többnyire a pubertás korig gondoskodik védence szellemi jólétéről. Minél érettebb az ember intellektusa, annál kevesebb figyelmet szentel neki a szellemi vezető, különösen olyan embereknél, akik egyáltalán nem emlékeznek vezetőjükre. A kapcsolat folyamatosan lazul. Az ilyen védőszellemek beosztásáról és tevékenységéről olyan sok mindent lehetne elmondani, ami túlhaladná e mű kereteit. A mágusnak egyébként megadott a lehetőség, hogy összekösse magát védőszellemével, és mindent tőle magától tudjon meg, amit tudni és használni akar. Bizonyos lehet afelől, hogy amennyiben szándéka őszinte, a fejlődésén dolgozik, és jellemét nemesíti, vezetőjének első gondja lesz, hogy megmutatkozzon. A tanuló törekedjen tehát arra, hogy védőszellemével tudatos kapcsolatba lépjen. Az ehhez szükséges gyakorlat a következő.

   Vegyen a kezébe egy sziderikus ingát. Nem kell, hogy speciális inga legyen, elegendő egy gyűrű vagy kisebb tárgy, egy selyemszálra erősített szeg. A szál végét csavarja többször mutatóujjára. Az inga körülbelül 20–25 cm hosszban mozoghasson szabadon a levegőben. Üljön le kényelmesen egy asztalhoz, amelyre mindkét kezét ráhelyezi. Az ingát tartó kéz könyöke az asztallapra támaszkodik és az inga körülbelül 2–3 cm magasban, szabadon leng az asztal felett. A könyök támaszkodva marad, a másik kezet fel kell tartani körülbelül 5–7 centiméterre oldalt, vagy az inga mögött elhelyezünk egy poharat, egy vázát vagy egyéb csengő tárgyat. Amint megtettük ezeket az előkészületeket, helyezzük ki azt a mentális kezünket, amelyik az ingát tartja és hagyjuk a mentális kezet a fizikai kéz mellett nyugodni. Ezután helyezzük magunkat néhány pillanatra transzállapotba, mint ahogyan a mentáliskolázásban leírtuk. Tudatunkkal a köldök közepébe tudjuk magunkat, miáltal a negyedik dimenzióban vagyunk. Ebben az állapotban hívjuk vezetőnket, és gondolatban kérjük őt, nyilvánuljon meg nekünk, mágikusan előkészített kezünk által. Maradjon nyugodtan és figyelje az ingát, miközben kéri a szellemi vezetőt, hogy az üvegen egy ütéssel NEM-et, két ütéssel BIZONYTALAN-t, három ütéssel pedig IGEN-t jelezzen. Bámulatba fogja ejteni, hogy az inga mozgásba jön, és a kívánt ütéseket fogja megadni. Szenzitív egyének még azt is észlelni fogják, hogy az ingát tartó kezüket egy idegen kéz mozgatja. Talán Önnek is az lesz a benyomása, mintha keze csupán egy kesztyű volna, melyben egy idegen kéz mozgatja az ingát. Mások azt fogják érezni, hogy közvetve a kívánság irányítja a gondolatot, a kéz izmai ezáltal jönnek mozgásba, ami az inga mozgását idézi elő. Mindez egyéni és az adottságoktól függ. Ne csüggedjünk akkor sem, ha az első kísérlet után nem sikerül a kapcsolat megteremtése. Kitartás vezet a célhoz! Néhány kísérlet után minden tanulónak sikerül létrehozni az összeköttetést szellemi vezetőjével. Ha a kapcsolat létrejött, akkor gondolatban vagy hangosan, kérdéseket lehet feltenni a vezetőnek, aki IGEN, NEM vagy BIZONYTALAN szavakkal fog azokra válaszolni. Mindenekelőtt olyan kérdéseket tegyünk fel, melyek magát a vezetőt érintik, például, hogy akarja-e magát nekünk megnyilvánítani, vagy hogy öltött-e már testet ezen a planétán, és hasonlókat.

   Ha az inga segítségével már létrehoztuk a kapcsolatot, akkor az üvegen való ütés helyett lehet egy kör alakú, cikkelyekre osztott lapot alkalmazni, minden mezőben az ábécé egy-egy betűjével, a közepén pedig egy kis körrel. Az inga az egyes betűk felé fog mutatni, és a betűzés által közelebbi felvilágosításokat kapunk vezetőinktől. Siker esetén szerkeszthetünk egy nagyobb lapot, amely az egész ábécét, számokat, az IGEN, NEM, BIZONYTALAN szavakat, valamint NAPOK-at és ÓRÁK-at jelző mezőket tartalmaz. Ennek a közepén is maradjon szabad hely, ahonnan kiindulunk. Ilyen és hasonló segédeszközöket a tanuló maga is kitalálhat. Ehhez talál elég útbaigazítást a spiritiszta irodalomban (például Roesermüller: „A túlvilági közlekedés gyakorlata”). Az ilyen kezdeti segédeszközök később szükségtelenné válnak.

   Egy további módszer szerint a vezetőt kérjük, hogy emelje fel a mágikusan előkészített kéz mutatóujját. Kérjük tőle, hogy egyszeri emeléssel NEM-et, kétszeri emeléssel BIZONYTALAN-t, és háromszori emeléssel IGEN-t jelezzen. Ha a mutatóujjal sikerünk van, kíséreljük meg a többi ujjal is. Észre fogjuk venni, hogy egy bizonyos ujjal mindig jobban megy. Az egyik tanulónak a mutatóujj lesz az, a másiknál a középső, a harmadiknál talán a gyűrűsujj. Maradjunk meg annál az ujjnál, amellyel a legjobban megy a gyakorlat.

   A mágus ezt a gyakorlatot szintén üdvözölni fogja, mert lehetővé teszi a láthatatlannal való kapcsolatot – legyen az vezető vagy elhunyt – egy társaságban vagy a természetben is. Lehet a kezet akár zsebben is tartani és a legnagyobb tömegben kérdéseket megfeleltetni, különösen, ha már bizonyos jártasságra tettünk szert ebben. Ha minden kísérletet uralunk, elkezdhetjük a mediális írást. A módszer a következő.

   Helyezzünk magunk elé egy papírlapot. Vegyünk a kezünkbe ceruzát, ahogy azt közönséges írás alkalmával tesszük. A hüvelyk, mutató és középső ujjunkra húzzunk egy nem túlságosan szoros gumigyűrűt, aminek az a célja, hogy ne keljen a ceruza tartására figyelni. Helyezzük magunkat transzba, hívjuk szellemi vezetőnket, készítsük el számára mágikusan jobb kezünket a már leírt módon, és kérjük őt, hogy írjon a jobb kezünkkel. Kezdetben csak kusza vonalak, később olvashatatlan szavak, de némi gyakorlat után egész, olvasható mondatok lesznek a papíron. Minden kérdésre közvetlenül választ lehet kapni. Ismételt gyakorlatok után, olyan készségre lehet szert tenni, hogy a mediális írás már semmilyen nehézséget nem fog okozni. Ilyen módon lehet elhunytakkal – ismerősökkel, rokonokkal, családtagokkal – érintkezésbe lépni. A mágus látni fogja, hogy nincs itteni és túlvilág, hanem csak sűrűségi fok a negyedik dimenzióban, melyben különböző lények tartózkodnak, és ezért számára a halál többé nem a véget fogja jelenteni, hanem átmenetet a negyedik dimenzióba. A képességek szerint a mediális írásnak is különböző módjai vannak.

1. AZ AUTOMATIKUS – MECHANIKUS MÓDSZER:

Ennél a kéz egészen automatikusan mozog anélkül, hogy a mágus előzően tudná, mit fog írni, illetve mit akar a szellem íratni. Itt történhetnek közlések olyan idegen nyelveken is, melyeket a mágus nem is ismer és soha nem is hallott. Akár rajzok és képek is előállhatnak.

2. AZ INSPIRÁLÓ (LEGGYAKORIBB) MÓDSZER:

Itt a közlések egyfajta hangos gondolkodáshoz hasonlóan mutatkoznak, amikor már előre tudjuk, mit akar a lény írni. A passzív közlekedésben való gyakori ismétlés után ez az ösztönzés hangos gondolkodássá és hallássá válik. Tudomásul veszünk általa közléseket, vagy a lélek mélyéről, vagy magunkon kívülről.

3. AZ INTUITÍV MÓDSZER:

E módszerrel a feltett kérdéseket azonnal megválaszoljuk, mintha a feleletet saját magunk is tudtuk volna. Ez a tisztántudás egyik fajtája. A kéz teljes tudattal ír szavakat és mondatokat anélkül, hogy bármit hallanánk.

   A módszerek vegyesen is megjelenhetnek, például félig önmagától és félig ösztönözve vagy megérzésből, esetleg sugalmazva és megérzésből egyszerre. Hogy melyik módszer az uralkodó, ez csak hosszas gyakorlatozás után mutatkozik meg, minden módszer jó és biztonságos, ha helyesen és őszintén alkalmazzuk. Gyakorlat teszi a mestert!

   Még szeretnénk valamit megjegyezni a kérdésre és közlésre vonatkozóan, melyeket a lénynek felteszünk, illetve tőle kapunk. Sohasem szabad a mágusnak gyakorlataival és sikereivel kérkedni. Minél jobban hallgat ezek felöl, kiváltképpen a láthatatlannal való közlekedésről, annál jobb a számára. Továbbá, legyünk a kérdések megválasztásánál tekintettel arra, hogy olyan lényekkel van dolgunk, akik más törvényeknek vannak alávetve, mint mi, emberek, a fizikai síkon. Továbbá, hogy a lények, melyek előzően a Földön éltek, fizikai testüknek levetése után csakhamar dezorientálódnak, vagyis elvesztik tájékozódásukat, mivel a mi fizikai síkunk háromdimenziós, időtől és tértől függő, ami a negyedik dimenzió szférájában nincs meg. Csak magas fejlettségű lények képesek idő, történés, jövő és hasonlók felől helyes felvilágosítást adni. A mágus ezért a lényeket inkább hazájukról fogja kikérdezni, és főleg a negyedik dimenzióról fog közléseket kérni tanuláshoz. Később, amikor a tanuló szellemi érzékét kifejlesztette, nem fogja már igénybe venni a passzív érintkezést a láthatatlannal, mert azt, amit egy lény közölhetne vele, maga is tudni fogja. A passzív érintkezés, csak arra szolgál, hogy megbizonyosodjunk egy másik világ létezése felöl, melybe elhalálozásunk” után valamennyien lépünk, és amelynek lakóivá válunk.