Mágikus lélekiskolázás (VIII.):

A nagy „most”:

 

Aki fejlődésben eddig eljutott, annak különös figyelmet kell fordítania gondolkodására, különösen valószerű képzeletére. A hosszú gyakorlatok által felébresztett összpontosító képesség a plasztikus, imaginatív gondolkodás által nagy erejű képeket idéz elő az Akashában, melyek megvalósulásra törekednek. Ezért gondolkodjunk mindig nemesen, tisztán, igyekezzünk esetleg szenvedélyeinket jó tulajdonságokká változtatni. A mágus mire eddig eljutott már képtelen rosszra gondolni, vagy bárkinek rosszat kívánni. Mindig barátságos, előzékeny és szolgálatkész legyen, tanáccsal és tettel kiálló, nagyvonalú, ellenző, megértő és titoktartó. Minden nagyravágyástól, gőgtől mentesnek kell lennie. Ezek a szenvedélyek visszatükröződnek az Akashában és mivel az Akasha elv a harmónia analógiáját rejti magában, a mágusnak maga az Akasha gördítene akadályokat az útjába, hogy meggátolja továbbfejlődésében. Csak Bulwer regényét, a Zanonit kell az emlékezetünkbe idéznünk: a küszöb őre nem más, mint az Akasha, amely gondoskodik arról, hogy éretlen és jellemtelen ember ne pillanthasson be a titok mélyére. Az Akasha érteni fogja a módját, hogy egy ilyen embert ködbe burkoljon, felébressze benne a kétkedést, sorscsapásokkal korlátozza; a legfurfangosabb módon is megőrizze a misztériumokat. Az éretlen számára a misztériumok örökké rejtve maradnak, még ha száz meg száz könyvben lennének is kinyilvánítva.

   Egy igazi mágus nem ismer vallási vagy szektagyűlöletet. Tudja, hogy minden vallás saját módszerrel rendelkezik, amely Istenhez hivatott vezetni, és ezért tiszteli azokat. Tudja, hogy minden vallás követ el hibákat, de nem ítéli el őket, mert minden dogma az azt követők szellemi érését szolgálja. Fejlődése és érettsége által a mágusnak megadatik a képesség, hogy szellemi szemeivel átláthasson minden gondolatot, minden cselekedetet, akár a múltat, akár a jelent, akár a jövőt érinti. Még ha kísértéseknek lesz is kitéve, visszaélne a törvényekkel, és diszharmóniát idézne elő, ha embertársait elítélné. Az ilyen mágus nem elég érett, és azt fogja tapasztalni, hogy az Akasha megzavarja tisztánlátó képességét, és a maya megtéveszti. Tudnia kell, hogy jó és rossz egyaránt létjogosult, és mindegyik saját feladata elvégzésére hivatott. Egy mágusnak csak akkor szabad egy embert rendreutasítani, vagy annak gyengéit és hibáit feltárni, ha erre felszólítják, és úgy kell tennie ezt, hogy abban semmi szemrehányás ne legyen. A mágusnak úgy kell az életet élnie, hogy abban semmi szemrehányás ne legyen. Az életet úgy veszi magára, ahogy az kínálkozik a számára: a jónak örül és a rosszból tanul, de sohasem lógatja a fejét. Saját gyengéit ismeri, és törekszik uralkodni rajtuk. Sohasem érez megbánást, mert az negatív gondolat, és ezért kerülendő. Elegendő, ha hibáit beismeri, és azokba ismételten nem esik bele.

   Alapjában hibás nézet a múlton rágódni és sajnálni, hogy a sors ezt vagy azt a dolgot vagy kellemetlenséget hozta. Csak gyenge emberek panaszkodnak állandóan, és szorulnak mások sajnálatára. Az igazi mágus tudja, hogy a múlt képeinek felidézésével a tudat alatt imaginált képek életre kelnek, ami által új okok jönnek létre, melyek ismételt akadályokat gördítenek az útba. Ezért a mágus lehetőleg kizárólag a jelenben él és csak szükség esetén tekint vissza. A jövőre vonatkozóan csak a legszükségesebb terveket készíti, és minden álmodozástól és rajongástól eláll, nem pazarolja azokra hasztalanul a fáradságosan szerzett erőket és ugyanakkor nem ad a tudatalatti tudatnak lehetőséget, hogy útjába akadályokat állítson. A mágus céltudatosan dolgozik fejlődésén, de mellette anyagi kötelezettségeit sem felejti el, amiket ugyanolyan lelkiismeretesen teljesít, mint szellemi előmenetelének magára vállalt feladatait. Ezért legyen magához mindenkor szigorú. Mindig legyen szerény és fejlődését illetően hallgatag. Az Akasha elv nem ismer időt és teret, tehát mindenkor a jelenben hat. Az időfogalom érzékeinktől függ. Ezért nagyon tanácsos a mágusnak, hogy amennyire csak lehet, az Akashához hangolja magát. Az Akashát a nagy „MOST”-ként kell tudomásul vennie, eszerint kell gondolkoznia és cselekednie.

   Az elemekre vonatkozóan a koncentráló képesség a mágikus egyensúlytól függ, és egyben az ellenőrzés számára a legjobb mértékadó annak megállapításához, hogy mely elemeket kell még uralni az asztráltestben. Például, ha a TŰZ asztrálisan még valamilyen módon el tudja ragadni a mágust, akkor az imagináció gyakorlatok nem fognak nagyon jól sikerülni neki. Amennyiben ez az eset a LEVEGŐ elemnél áll fenn, az akusztikai koncentráció fog nehezére esni, míg a FÖLD elemnél a tudat uralása okoz majd nehézségeket. Utóbbi esetben a mentális vándorlás vagy a transz-állapot is nehezen menne. Ezekhez tudatáthelyezés szükséges, azokat a koncentráció gyakorlatokat kell intenzívebben végezni, melyek az illető elemet befolyásolják. Tehát a mágusnak tovább kell folytatni, és el kell mélyíteni a koncentráció gyakorlatokat. A mágikus egyensúly jele, ha minden – vizuális, akusztikai, érzésszerű, a tudattal való – koncentráció gyakorlat egyformán jól sikerül. Erre a fokozatra eljutva, a mágusnak képesnek kell lenni a legkisebb zavar nélkül, legalább tizenöt percig megtartani szellemében egy bármilyen elemnek megfelelő elképzelést. Nem szabad tehát egyik koncentrációnak sem jobban sikerülni a többinél, egyikhez sem szabad jobban vonzódnia, mert ebben az esetben a test, lélek és szellem egyensúlya még nem tökéletes. Ha nem gyakorol tovább a mágikus egyensúly eléréséért, a következő munkánál újabb hiányosságok fogják zavarni.

   Most e fokozat mágikus lélekiskolázása következik, amely a kabbalisták OR-ját és OB-ját, az elektromos és magnetikus fluidot, valamint azok uralását írja le.