Mágikus szellemiskolázás (VIII.):

 

Ez a fokozat nagyon fontos a továbbiak, éspedig a test elhagyása szempontjából, amin a mentáltestnek és később az asztráltestnek az anyagi testtől való elválasztást értjük. Minden mágus, aki lelkiismeretesen dolgozott fejlődésén, rendelkezik ezzel a képességgel. Ez bármikor lehetővé teszi számára fizikai testének elhagyását, hogy a legnagyobb távolságokat is áthidalja, akár távoli földrészeket is meglátogasson. Röviden, oda helyezheti magát, ahol éppen lenni kíván. Ez a látszólag bonyolult dolog nagyon egyszerű egy gyakorlott mágus számára. Mint ahogyan a galamb elhagyja a dúcát, úgy hagyja el a mágus fizikai testét, hogy ugyanabban a pillanatban ott legyen, ahol mindent látni, hallani és érezni akar. Ennek a képességnek nem csak esetleges kíváncsisága kielégítését, hanem mindenekelőtt mások javát kell szolgálnia. Az anyag nem akadály számára, szelleme nem ismer időt és teret, ha akarja, egyetlen pillanat alatt képes körülsuhanni a Földet. A mentáltestnek az anyagitól való elválasztása nem csak arra teszi képessé, hogy planétákon mozogjon szabadon, hanem mentáltestével, érettségi fokának megfelelően, más szférákba is át tudja helyezni magát. Így megismeri az egész univerzumot s adott esetben, egyes szférákban bizonyos fokú tevékenységet is ki tud fejteni. A makrokozmosz megismerése minden mágusnak szívügye legyen, mivel az a mentál, tehát szellemi vándorlás tulajdonképpeni értelme és célja. Elméletileg sok mindent lehetne mondani e képességről és mindarról, ami ezzel összefügg, de az elméleteket minden mágus, a saját meggyőződése szerint, maga hivatott összegyűjteni küldetése során. Szenteljük figyelmünket mindjárt a mentális vándorlás gyakorlati részének, ami lényegében egy tudat-, azaz szellemáthelyezés.    

   A tanulónak néhány gyakorlat elvégzését tanácsoljuk, hogy bizonyos mértékben előkészítse magát. A mentál vándorlás egyik fontos előgyakorlata a következő. Szokott ászanájában leül egy tükör elé úgy, hogy egész testét lássa benne. Néhány percig figyeli tükörképét. Ezután behunyja a szemét, és pontosan elképzeli tükörképét. Ha képzelete a tükörképe minden vonását fel tudta idézni, akkor tovább mehet. Ha nem, akkor addig kell ismételni, amíg nem sikerül arcvonásainak legaprólékosabb felidézése is. A fejre és az arckifejezésre különös gondot kell fordítani. Ha további gyakorlatok után sikerült tükörképét az eredeti hű másaként elképzelni, akkor úgy helyezze tudatát tükörképébe, hogy abban személyesen benne érezze magát. Ez a tudatáthelyezés azt a célt szolgálja, hogy megtanulja saját magát tükörképéből, vagyis az által szemlélni. Ha sikerült, próbálja meg tükörképéből szemlélni azokat a tárgyakat, melyek a tükörben láthatók. Mivel ez kezdetben nehezen sikerül, lelkiismeretesen imaginatíve próbálja elképzelni a közelében lévő tárgyakat. Idővel azonnal az áthelyezés után képes lesz tükörképével mindent ugyanolyan pontosan tudomásul venni, mint fizikai szemeivel. Ha ez a képesség is állandósult, megérett a tulajdonképpeni mentális vándorlásra. Az előző fokok teljesítése nélkül a tanuló óvakodjon ettől a kísérlettől, mert a tudatnak a fizikai testtől való elválasztása során gyengébb személyeknél tudatzavarok léphetnek fel. Olyan tanulók, akik nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy az összes eddigi fokozatok gyakorlatait uralják, nemcsak ezt a gyakorlatot végezhetik el, de valamennyi további gyakorlatra is képesítve vannak anélkül, hogy egészségük vagy szellemük valamilyen zavartól tartaniuk kellene.

   A gyakorlatban ezután már nincs szükség a tükörre, hanem a következőképpen járunk el. Felveszi normális ászanáját, és szellemére koncentrál. Elgondolja, hogy szelleme az, amely mindent lát, hall, tudomásul vesz, tértől és időtől teljesen független. Olyan természetesen tud mozogni szellemével, mint anyagi testével. Minden mentálvándorlás előtt így kell eljárni. Minél mélyebb a meditációja, minél erősebben rendelkezik azzal az érzéssel és biztonsággal, hogy szelleme korlátok nélküli, és akarata szerint szabadon ki tud lépni testéből, annál hamarabb és annál nagyobb sikerei lesznek a mentálvándorlásban. Ha ez után a meditáció után, melyre csupán néhány percet kell szentelnie, a szabadság és leválasztottság érzését érzi, akkor képzelje el, hogy testéből, mint valami héjból, kilép és saját teste mellett áll. Annyira kell tudnia szellemével tudatába helyezni magát, hogy testileg is érezze magát teste mellett, mintha egy hálókabátból vagy lepelből lépne ki. A műveletnek ugyanígy kell történnie az imagináció segítségével, ha tulajdon szellemének elképzelését – a test formájában és nagyságában – eleget gyakorolta tükörképe előtt.

   Ezután próbáljon meg úgy nézni testére, mintha az nem Önhöz tartozóan ülne Ön előtt. Igyekezzen a korlátlanságnak ezt a tudatállapotát, valamint a saját maga mellett való állást gyakran megismételni. Ennél az első feladat a test pontos megfigyelése. Próbáljon meg csukott szemmel minden apróságot meglátni testén, például az arckifejezést, a nyugodt, egyenletes légzést, a ruházatot és a többit. Kezdetben természetesen, mint már említettük, minden a képzelőerején nyugszik, később azonban már nem lesz szüksége elképzelni semmit. Ha e gyakorlat többszöri ismétlése után teljesen biztos abban, hogy tökéletesen tudatosan áll teste mellett és figyeli azt, szentelje további figyelmét arra, hogy tudomásul vegye közvetlen környezetét is. Itt is jó segítség az imagináció. A befejezett gyakorlat után mintha egy kabátba bújna, mindig térjen vissza testébe, térjen magához, és azonnal ellenőrizze, hogy minden, amit elképzelt, megfelel-e a valóságnak. Az imagináció gyakorlatának olyan fokára kell szert tennie, hogy elképzelt szelleme a szoba minden tárgyát ugyanolyan hűen érzékelje, mintha azokat fizikai szeme látná. Ha hosszú gyakorlatok után sikerről beszélhet, ismét menyjen egy lépéssel tovább.

   Helyezze magát teste mellé, de most ne maradjon egy helyben, hanem kisgyerekhez hasonlóan próbálja meg szellemét fel s alá sétáltatni a szobában úgy, mintha az fizikai testétől függene. Ha könnyedség- és az idő es tér nélküliség érzete erősen arra késztetik is, hogy olyan nagy léptekkel mozogjon, melyekhez anyagi testében nincs hozzászokva, ezt kezdetben kerülnie kell, hogy megtörténhessen a mentáltest jól érezhető elválasztása. Ennél a gyakorlatnál mindig fontos, hogy a földhöz kötöttnek érezzük magunkat. Csak később, hosszú gyakorlatok után vehetjük igénybe a mentál szféra törvényeit. Ha a dolgozószobában fel-alá járás lépésről-lépésre sikerült, nyissuk ki az ajtót, mintha a fizikai testben volnánk és próbáljuk meg fokozatosan elhagyni a szobát. Először csak az előszobába vagy a szomszéd szobába menjünk, ahol ismételten idézzük fel magunknak a tárgyakat, és azokat a testbe való visszatéréskor vessük össze a valósággal. Ha mentáltestünkkel olyan biztonságosan tudunk mozogni és érzékelni, mint fizikai testünkkel, tovább mehetünk. Gyakorlat teszi a mestert, és a mentális vándorlás titka csak a gyakorlatban rejlik. Ne lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontosak ezek a gyakorlatok. Ez az asztráltest különválasztásának előiskolája, ami extázis néven ismert, ahol a szellemmel együtt a lélek is elválik a testtől. Eben a fejezetben erről még részletesen beszámolok.

   Ha szellemtestünkkel már ugyanúgy tudunk mozogni a lakásunkban, mint a fizikai testünkkel, a lakáson kívül is lehet rövidebb kirándulásokra vállalkozni. Kezdetben elegendő egy sétát tenni a szomszédba vagy olyan barátokhoz és ismerősökhöz, aki közel laknak, és akiket nagyon jól ismerünk. Ha az ilyen gyakorlatokkal bizonyos tapasztalatokat gyűjtöttünk, már nem csak tárgyakról szerezhetünk benyomást. A gyakorlatok folyamán a tudat annyira iskolázottá válik, hogy a mentáltestében ugyanúgy képes lesz olyan érzékbenyomásokat felfogni, mint látás, hallás és tapintás, mint a fizikai testével. Ilyen eredményhez, csakis a mentális vándorlás állandó gyakorlása vezet. Látogassuk meg ismerőseinket, barátainkat, hogy lássuk, mivel foglalkoznak éppen. Látni fogunk például egy személyt, valamilyen hétköznapi munkát végezni. Ehhez kezdetben a képzelőerőt is segítségül vehetjük. Hogy megállapítsuk az elképzelt cselekedet valódiságát, azt, hogy a képzelet és a valóság fedik-e egymást, csak el kell képzelnünk, hogy az a személy, akit a mentáltestben tudomásul vettünk, valami egészen más dolgot tesz. Ha ez az elképzelés éppen úgy sikerül, mint az előző, de maga a cselekedet az előzőnek ellentmond, akkor biztosra vehetjük, hogy sem az egyik, sem a másik értesülés nem igaz, hanem egyenlőre még mindkettő képzelet szülötte. Ekkor mindenesetre még nem jutottunk el a tökéletességig és a gyakorlatot állandóan ismételni kell mindaddig, amíg sikerül a való tényt pontosan megkülönböztetni a képzelettől. Először, mivel az érzékeket nagymértékben elvontuk a testből és a mentáltestbe helyeztük át, csak érezni fogjuk, hogy az elképzelés megfelel a valóságnak. Később már nem kell félni ettől, és pontosan meg tudjuk majd különböztetni, hogy a mentáltestben látott, hallott és érzett benyomás a valóságon alapul, vagy csak elképzelés. Hosszú gyakorlat után ez a képesség minden mágus számára automatikussá válik, és bárhová helyezné át mentáltestét, ott csak azt fogja tudomásul venni, ami a mindenkori viszonyoknak tökéletesen megfelel.

   Ha ebben gyakorlatra teszünk szert, akkor ugyanúgy, mint például a normális járásnál, különösebb fáradság nélkül tudunk megtenni hosszabb utakat. Csak ekkor leszünk képesek az idő és térnélküliség törvényével foglalkozni, nem hamarabb. A leírt módon válassza el magát anyagi testétől é gondolja el, hogy sem időhöz, sem térhez nincs kötve. Meditáljon, hogy a mentáltestében oda helyezheti magát, ahol éppen lenni akar. Elegendő erősen imaginálni, hogy ott van és az azonnal úgy is lesz. Nagyobb távolságra csak türelmes és gyakori önáthelyezés által érhet el kielégítő készséget. Mindenesetre időnként jól ismert helyeket kell felkeresnie. Csak akkor szabad teljesen ismeretlen tájakra merészkedni, ha már végérvényesen meggyőződött róla, hogy bárhová, bármilyen messzire is vetődne mentálteste, érzékeivel mindent tudomásul tud venni. A helyszínen nyert benyomások a legkisebb kételyt sem kelthetik Önben afelől, hogy amit látott, hallott és érzett, az a tényeknek felel meg. Sokáig és szorgalmasan kell gyakorolnia, hogy az idegen benyomásokhoz hozzászokjon. Ezért mentáltestében keressen fel trópusi vidékeket, tengerpartokat, nagyvárosokat, helyezze át magát a távoli északra és délre, töviden mindenüvé, ahová vonzódik, és amit szíve látni óhajt.  Hosszú gyakorlatok után könnyedén képes lesz magát mindenhová áthelyezni; mindent látni, hallani és érezni fog. A mentális vándorlás azonban nem csak arra szolgál, hogy mindent tudomásul vegyünk, ami ott történik, ahová magunkat áthelyeztük, hanem arra is, hogy ott hatni tudjunk. Így például mentális szemünkkel nem csak megláthatunk minden betegséget, hanem lehetőségünk van rá, hogy a betegségeket kezeljük, vagy más, kedvező befolyásokat tudjunk foganatosítani mentáltestünkkel a helyszínen. Minden, a mentál síkon történő tevékenységet, amit korábban elementál segítségével tanultunk meg elvégezni, saját mentáltestünkkel lesz lehetséges.

   Ha már a mentális vándorlás által az egész fizikai világban annyira otthonosan érzi magát, hogy a Föld semmi újat nem tud nyújtani, próbáljon meg mentáltestével más szférákat is felkeresni. Olyan lényekkel kerülhet kapcsolatba, amelyekről a hétköznapi embernek fogalma sem lehet. Nagyon egyszerű a felemelkedés valamely más szférába, csupán arra a szférára kell magunkat hangolni, amelyet mentáltestünkkel meg akarunk látogatni. Ide, mint valami forgószél által elragadva, egy tölcséren át, meredeken fogunk emelkedni. Testi világunkból egy más szférába való átmenet is ugyanolyan gyorsan történik, mint ahogyan a Földet repülhetjük körül egy pillanat alatt.

   A mágus itt már maga gyűjti a tapasztalatokat, ezért jobb erről semmi közelebbit nem mondani. A mentál vándorlás idején, kezdetben szinte legyőzhetetlen álmosság keríti hatalmába a mágust, mely ellen erősen küzdeni kell. A mentáltest elválasztása által meglazul az összekötő, vagyis az életkapocs a mentál- és asztráltest között. Ez egyfajta tudatáthelyezés, ami törvényszerűen álmosságot is eredményez. Amikor a mentáltest kiküldése megszokottá válik, az álmosság is elmarad.

   Az itt leírt vándorlás uralása elengedhetetlen előkészület az asztrális kiküldésének, melynek leírását és gyakorlati alkalmazási lehetőségeit a következő fokozat Mágikus lélekiskolázás fejezetében fogom ismertetni.