Biomagnetizmus:

 

Az életerőnek még egy, a mágikus munka számára különös fontosságú tulajdonságát kell megismernünk. Mint már tudjuk, minden tárgyat, állatot, embert és minden gondolatformát életerővel és a megvalósulás megfelelő kívánságával lehetséges telíteni. Az életerőnek is tulajdonsága, hogy minden idegen gondolatot magáénak tulajdonítson, és hagyja magát befolyásolni általa. Az összpontosított életerő ily módon nemsokára összekeveredne más gondolatokkal, ami gyengítené, sőt elpárologtatná a sűrített gondolat hatását, ha a mágus gyakori ismétlésekkel a kívánságot életre nem keltené. Ez nagy időveszteség volna, és a sikert is komolyan befolyásolná. A befolyás csak addig tart, ameddig a kívánt irányban ható erő az uralkodó. Egyébként az életerő elpárolog, összevegyül egyéb rezgésekkel, és a hatás fokozatosan ellanyhul. Ennek megakadályozásához a mágusnak ismernie kell a biomagnetizmus törvényét. Az életerő nemcsak eszmét, elképzelést, gondolatot vagy érzést képes magába foglalni, hanem időfogalmat is. Feltétlenül tekintetbe kell vennünk az életerő e különleges tulajdonságát, amint majd később az elemekkel való munkálatoknál is. Tehát minden kívánságtelítésnél, mely az életerő segítségével történik, figyelembe kell venni az időt és a teret, a következő feltételek szerint.

Az Akasha elvben történő munkák tér és idő nélküliek: a mentál szférában az idővel; az asztrál szférában a térrel (formával és színnel); az anyagi világban idővel és térrel egyszerre operálunk.

   Nézzünk néhány példát a biomagnetizmussal való munkához. Az életerő segítségével telítsen egy helyiséget azzal a kívánsággal, hogy egészségesnek és jól érezze magát benne. Bírja rá az erőt, hogy ez a befolyás állandóan fennálljon, ameddig a helyiségben lakik, folyamatosan megújuljon, és akkor is megmaradjon, ha hosszabb ideig távol van. Ha más lép a helyiségbe, akkor is kellemesen fogja érezni magát benne, ha nem tudja, hogy az életerővel telített. A kisugárzás sűrűségét és erejét néha-néha meg lehet erősíteni a kívánság megismétlésével. Ha egy ilyen lakásban tartózkodik, az életerő-telítés állandó jó befolyással lesz egészségére, jól fog hatni testére. Az ilyen helyiségben az életerő az egészség-kívánság rezgésével rendelkezik, de ha más, nem az egészséggel összefüggő eszmevilág vibrációját követő okkult gyakorlatokat kíván végezni benne, akkor már nem lesznek olyan jó eredményei, mint egy telítéstől mentes, vagy az eszmének megfelelően telített helyen. Ezért jó, ha minden alkalommal, olyan eszmevibrációval telíti a helyiséget, amelyet pillanatnyi munkája vagy gyakorlata igényel.

   Kívánsággal úgy tud telíteni, például gyűrűt vagy követ, hogy az azt viselő személy boldog, sikeres lesz tőle. Kívánságkoncentrációval kőbe vagy fémbe idézzük az életerőt, és meghatározzuk, hogy az állandóan erősödve további erőket gyűjtsön az univerzumból, boldogságot és sikert biztosítva az illető személynek mindaddig, amíg viseli tárgyat. Egy másik, univerzális telítés néven ismert lehetőség ugyanilyen módon történik, de olyan kívánságkoncentrációval, hogy ameddig a tárgy (gyűrű, kő, ékszer) létezik, a viselőjének, bárki legyen is az, mindig boldogságot, szerencsét, sikert hozzon. Ahogyan az egyiptomi múmiák történetéből ismert, az ilyen erők évezredekig is hatnak. Ha egy meghatározott személy számára individuálisan telített talizmán vagy tárgy más kezébe kerül is, a hatás továbbra is megmaradhat. (Lásd: Winckelmann: „A talizmánok és amulettek titkai”)

   A továbbiakban az életerőnek más formáiról, a gyógymagnetizmusról lesz szó. Ha a mágus kézrátétellel személyesen vagy akár távolból kezel beteget a képzelet és az akarat által, az idő törvényét itt is tekintetbe kell venni, amennyiben ezen a területen is sikert akar elérni.

   A magnetizálás egyik módja, hogy a magnetizőr, a képzelet segítségével, életerejét a testéből, többnyire a kezén keresztül ömleszti át a betegbe. E módszer alkalmazásának feltétele, ha nem akarja saját egészségét veszélyeztetni, hogy a magnetizőr tökéletesen egészséges legyen és rendelkezzen életerő többlettel. Nagyon szomorú eseteket láttam, ahol a magnetizőr saját életereje túlságos átadása által közel állt a teljes idegösszeomláshoz, az olyan kísérőjelenségekről nem is beszélve, mint a szívfájdalmak, szívasztma és hasonlók. Ezek a következmények elkerülhetetlenek, ha a magnetizőr több erőt ad ki magából, mint amennyit pótolni tud, különösen, ha egyszerre sok beteget kezel.   

   E a módszernek hátránya még, hogy a magnetizőr, erejével együtt, saját lelki rezgéseit és jellemtulajdonságait is átruházza a betege, és így, indirekt módon, de lelkileg is befolyásolja.

   Ezért alapkövetelmény a nemes jellem minden magnetizőrnél (lásd a megfelelő irodalomban: Jürgens: „Hogyan magnetizálok?”). Ha viszont a magnetizőrnek gyengébb jellemű paciense van, akkor a rossz befolyást magára vonhatja, ami számára minden tekintetben hátrányos. Ezzel szemben egy okkult módon képzett magnetizőr nem a saját életerejét adja át páciensének, hanem az univerzumból vonja ki azt, és az egészség kívánságkoncentrációjával, kezein át közvetlenül árasztja a beteg testébe. Mindkét esetben gyakran meg kell ismételni a magnetizálást, ha gyors sikert várunk. A diszharmónia vagy a betegséggóc hamar felszívják vagy elhasználják az átárasztott erőt, és további erőt szomjúhoznak, ezért a kezelést folytatni kell, különben az állapot rosszabbodik.

   A mágusnál minden másként van. A beteg csak akkor érez megkönnyebbülést, ha a mágus lelkileg megnyitja magát, vagyis dinamikus léterő-torlasztást végez el magán, és testéből életerő sugarakat áraszt. Sok módszert tud sikeresen alkalmazni, de mindenkor meg kell tartania azt a kívánságképzetet, hogy a beteg állapota óráról-órára, napról-napra javul. A következőkben nézzünk néhány betegség kezelésnél használható módszert.

   Mindenekelőtt nagyon jártasnak kell lennie a betegségek felismerésében. Magától értetődően alapos anatómiai ismeretekkel is rendelkeznie kell. Ismereteit a megfelelő irodalom alapos tanulmányozásából nyerheti. Nem foghat könnyelműen olyan betegségek kezelésébe, amelyek gyors sebészeti beavatkozást igényelnek, ahogy ragályos betegségek esetén sem fog csupán saját kezelésére szorítkozni. Ilyen esetekben, az orvosi kezelés mellett távolból is elő lehet mozdítania gyógyulási folyamatot, és a fájdalmakat enyhíteni. Üdvözlendő, ha az orvosok ezen a területen is képzettek, és az allopatikus gyógyítás mellett a mágikus gyakorlatot is alkalmazni tudják. A mágus csak olyan beteget kezeljen, akit orvos ajánlott erre, vagy dolgozzon együtt egy orvossal, ha nem akarja, hogy kuruzslónak, sarlatánnak tartsák. A mágus mindenekelőtt kövesse figyelemmel a beteg gyógyulását, és ne várjon se bért, se dicséretet, se elismerést. Ha csakis a jóság magas ideáljához tartja magát, az áldás nem fog elmaradni. Ideálisan gondolkodó mágusok a nélkül segítenek a szenvedőkön, hogy azok tudnának róla. A segítségnek ez a módja a legáldásosabb. Lássuk a leghasználatosabb módszereket, melyeket a mágus alkalmazhat annak veszélye nélkül, hogy egészsége és idegrendszere károkat szenvedne.

   Mielőtt a beteg ágyához lépne, végezzen legalább hét tüdő és póruslégzést, torlaszoljon testébe hatalmas mennyiségű életerőt az univerzumból és hagyja ezt az életerőt a legvilágosabb fényben ragyogni, egy naphoz hasonlóan. Ismételt életerő belégzés által törekedjen testének legalább tíz méteres körzetében ható fénylőerőt előidézni, ami hozzávetőleg tíz normális ember életerejének felel meg. Úgy kell éreznie, hogy az eltorlaszolt életerő egy naphoz hasonlóan világit testében. Ha így tartózkodik egy beteg közelében, akkor az azonnal megkönnyebbülést fog érezni, jól eső érzés fogja áthatni és kevésbé fájdalmas betegségnél azonnal enyhülést fog érezni. A felhalmozott életerőt teljesen egyénileg adja át a betegnek, és mindenkor az Ön felelőssége, hogyan jár el. Egy iskolázott mágus nem alkalmaz sem mágikus számításokat, sem kézráhelyezést, mert ezek csak segédmanipulációk, csupán támaszai az akarat megnyilvánulásának. Tökéletesen elegendő, ha a mágus a páciens egyik vagy mindkét kezét megfogja, és képzeletével dolgozik. Ha akarja, ránézhet a páciensre, de ez sem fontos, itt csupán az imagináció, a képzelőerő dolgozik. De a mágus az egész erőátadás során a nélkül is ülhet a betegnél, hogy közvetlen érintkezésbe lépne vele. Képzelje el, hogy az Önt körülvevő sugárerő a beteg testébe áramlik, az Ön képzelete által egyenesen beréselődik abba, a beteg minden pórusát áthatja és átvilágítja. Eközben parancsolja meg akaratával, hogy az összepréselt fénylőerő idézze elő a beteg gyógyulását. Folyamatosan el kell képzelnie, hogy a beteg óráról-órára jobban van, hogy minden nap jobban néz ki, és parancsolja a fénylőerőnek, hogy addig el ne hagyja a beteg testét, míg tökéletesen fel nem gyógyul. Ha a fénylőerővel telítette a beteg testét, ez betegségfajtától függően meglepően gyors gyógyulást idéz majd elő. Bizonyos idő után ismételje meg a telítést, csupán a besűrített fénylőerő feszültségének megerősítésével, és az elért siker igen meg fogja lepni. Első sorban, nem tud elillanni a fénylőerő, mivel azt odaűzte és kiadta a parancsot, hogy állandóan újítsa önmagát. Másodszor: behelyezte az időt, miszerint óráról-órára, napról-napra jobban érzi magát a test. Harmadszor: az erőnek megszabta a teret, ami a test térfogatának felel meg. Tanácsos a fénylőerő határát körülbelül egy méterre a testen kívül meghatározni, ami egy normális emberkisugárzásának felel meg. Ezzel teljesítette az anyagi törvények alapfeltételeit az időre és térre vonatkozóan.

   A mágus ennél a módszernél észre fogja venni, hogy fénylőereje, melyet a páciensre átruházott, nem csökken, hanem ugyanolyan intenzív, mint azelőtt. Ez annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a testbe préselt életerő, mint folyadék az egymással összekötött tartályok, az úgy nevezett közlekedő edények esetén, automatikusan megújul, és a leadott fénylőerő azonnal pótolódik. Ezért egy mágus a betegek százait kezelheti, idegei és szellemi ereje legkisebb károsodása nélkül.

   Egy további módszer az, hogy a mágus pórusokon keresztül közvetlenül a beteg egész testébe vagy csak a megbetegedett testrészébe préseli képzeletével az életerőt, hogy az ott az univerzumból állandóan megújítsa önmagát, a tökéletes gyógyulásig. A kívánság-képzelet itt is időben és térben meghatározott, a tökéletes gyógyulásig. Ez a módszer olyan betegeknél alkalmazható, akik idegileg nincsenek teljesen kimerülve, és az életerő-torlódás bizonyos nyomásának ellen tudnak állni. Iskolázott mágusoknál ugyanis az életerő torlódás már egy materializálódott állapotú, azaz megsűrűsödött anyagi erő, mely az elektromossághoz hasonlítható. Mellesleg ez a módszer a legnépszerűbb, mivel nagyon egyszerű és fölöttébb hatásos.

   Egy másik, egészen sajátságos módszer, hogy képzeletünk segítségével a beteggel belélegeztetjük saját kisugárzó erőnket. Ha ez lehetséges, akkor ezt a beteg maga is megteheti, különben a képzeletet a beteg helyett a mágus végzi. Az eljárás gyakorlatilag a következő.

   Fénylőereje mintegy tíz méter távolságra sugárzik. Mivel a beteg közelében tartózkodik, a beteg a szó szoros értelmében az Ön fénylőereje sugarában úszik, amely a gyógyulás kívánságával telített. Az összpontosításra képes beteg sziklaszilárdan meg van győződve róla, hogy minden lélegzetével a fénylőerőt szívja magába, mely meggyógyítja. A beteg erősen gondoljon arra, hogy a gyógyító erő benne marad, és akkor is állandóan javul az állapota, ha a mágus eltávozik közeléből. Ha a páciens közreműködése valamilyen oknál fogva, például gyermek esetében, nem érhető el, akkor Ön képzelje el, hogy a beteg minden belélegzésével az Ön életerő sugárzását veszi fel, azt a vérbe irányítja, és előidézi általa a gyógyulást. Itt is szükséges az a kívánságtelítés. Hogy a belélegzett erő a páciensben tovább dolgozik. Ez egy másik test által irányított életerő belégzés.

   Itt a Bibliának arra az idézetére támaszkodunk, melyben Krisztust egy nő, gyógyulása céljából megérintette. „Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő árad ki belőle, megfordult a sokaságban, és mondta: Kicsoda illetté az én ruháimat?” (Márk. 5.30)

   Minden életerővel és magnetizmussal való munkánál figyelembe kell venni az időt és a teret. Erre vonatkozóan még sok magnetikus módszert lehetne felsorolni. A mágus például a páciens álmában összekötheti magát annak szellemével, és ily módon juttathat érvényre néhány kezelési módot a beteg testében. Az életerőn kívül az elemekkel vagy a magnetizmussal is tud betegeket kezelni. Az összes módszer és kezelési lehetőség pontos leírásával vaskos kötetet lehetne megtölteni. Talán később lehetséges lesz egy mágikus szempontú könyvet írnom okkult gyógyító módszerekről, ebben a műben azonban az időre és térre vonatkozóan csak egyes kezelési eljárásokra tudok rámutatni. Magas fokú beavatottak és szentek, akiknek képzelőereje annyira erős, hogy minden elképzelésük minden síkon azonnal megvalósul, mát semminő módszerre nem tartanak igényt. Ilyenek csak kinyilvánítanak egy akaratot, és az azonnal megvalósul. Minden mágus törekvése arra kell irányulnia, hogy ezt a magas fokozatot elérje.